Az időjárás is alakul, végre tudunk már menni nagy-nagy sétákra. Ideje lesz új helyeket is felfedezni. Sunny annyira élvezi, amikor szabadon rohangálhat, na de melyik kutya nem. Tegnap egy vizslát tartott rettegésben, úgy megkergette, hogy az csak rohant vissza a gazdájához menedékbe.
Nagy területen bátran el merjük engedni, bár néha úgy tesz mint aki süket, hiába szólunk neki csak megy tovább a maga nagy feje után, aztán kicsit erélyesebben lépünk fel, erre rögtön megáll és hátra fordul, egészen pontosan úgy tesz mint, aki csak akkor hallotta meg, hogy úgy egyébként neki szólunk, nagyon látszik a fején, hogy trükközik. Ha fásabb vagy dombosabb területen mászkálunk, akkor néha el szoktunk bújni, hogy azért vegye már észre magát, ilyenkor lesből figyeljük, ha mégsem esne le neki, hogy a falka 2/3-a lemaradt, eddig még mindig észrevette, kétségbeesett fejjel kezd el visszarohanni az úton, amit előzőleg kitaposott és nagyon örül, amikor ránk talál, na meg mi is neki. Szerintem ez jó trükk arra, hogy megtanítsuk neki az, hogy figyelnie kell minket. Ezt egészen kis korától kezdve játszottuk, akkor még pórázon, elbújtunk egy fa mögé és amikor elfogyott az 5 méter és nem tudott tovább menni, akkor kezdett el visszafelé szaladni, éreztük, ha már nem feszül a póráz, akkor rájött. Ez egyébként annyira bejött, hogy nagyjából azonos távolságról mindig hátranéz, hogy megvagyunk-e még, de csak úgy lendületében, kicsit oldalra fordítja a fejét, majd nyugtázza, hogy minden rendben, nem vár meg, megy tovább. Az esetek döntő többségében, ha kérjük maradjon, akkor megvár, bár sokszor és folyamatosan kell neki mondogatni, amíg utol nem érjük. Na nem ül le és vár fegyelmezetten, hanem álldogál, kicsit jobbra, kicsit balra lép, vagy elkezd szimatolni, de ez már jó szerintem. Akkor szokott még nagyon örülni, ha a hét közbeni sétákat kicsit megvariáljuk, nem ugyanazokat a köröket rójuk, sokkal szívesebb szimatol és igazai felfedezőként viselkedik. Azt is szokta jelezni, ha még menne tovább, nyitjuk a kaput, ő áll egy helyben és amikor jelzésértékűen meghúzzuk a pórázt, akkor megfeszíti magát. Ilyenkor kapu becsuk és megyünk tovább még egy kicsit, ha jól esik neki. Bár néha ezt is felülbíráljuk, mert hajlamos egészen hosszú séta is után is minden kapunál eljátszani ezt, akkor már csak szórakozik:)
Más, íme Sunny testvére, Pillangó
És az ő kiskutyái, Sunny unokahúga és unokaöccsei:)
Az alábbi képpel pedig szeretnék búcsút inteni a télnek, a csodás képeket ismételten köszönöm a Tata-Várudvari-kennelnek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése