2013. március 12., kedd

Gyadai rét

Általában kitaláljuk, mi legyen az úti célunk. Most nem terveztük meg, csak elindultunk, Mivel gyönyörű idő volt szombaton, így egyértelmű volt, hogy végre felkerekedhetünk és kedvünkre sétálgathatunk, Sunny pedig rohangálhat a természetben.
Tavaly Magyarkút környékén túráztunk már, igazából most is errefelé szerettünk volna menni, de tényleg csak autóba ültünk és mentünk. Aztán eszembe jutott, hogy amikor tavaly megmásztunk egy dombot, utána Katalinpuszta-Szendehely látképe tárult elénk. El is értük a települést, de sehol nem láttuk, merre kellene a főútról lekanyarodni. Aztán megpillantottuk a kirándulóközpont tábláját. Gondoltuk, hogy jó helyen járunk.

A Szendehely-Katalinpusztán megvalósult ökoturisztikai látogatóközpont, a három tanösvény: Gyadai, a Legyél te is kiserdész óvodás tanösvény valamint a Madártani tanösvény a friss szabad levegőn eltöltött kalandozások remek helyszíne lehet.

Először csak egy dózerúton indultunk, ami befelé haladva egyre csak sárosabb volt. Kb. egy kilométer után megpillantottunk egy tisztást, csak meg kellett kerülnünk árkon-bokron át a kis patakot és már ott is voltunk. Sunny olyan bátran ugrándozott a fák között, mintha jól ismerné a terepet.
Akkor elénk tárult egy hatalmas rét, de akkora amekkorát még én nem is láttam. A Gyadai rétre értünk, ami a Börzsöny és a Cserhát találkozásánál fekvő Naszály-hegy lábánál fekszik. Itt található a hat kilométeres gyadai tanösvény is.
A rét ősszel
És nyáron

Mi csak a réten sétáltunk most, Sunny természetesen végigrohanta az egészet, bukdácsolt a buckákon, kis árkokat ugrott át, nagyon élvezte. A réten nem is volt már sár, ellenben az úttal, Sunny úgy nézett ki mint egy kis terepjáró, az aljára és a futóműveire vastag sár tapadt, az oldalán pedig csíkokban száradt meg. Olyan sáros volt, mint még soha. De akkor is nagyon élvezte.

Ennyire lett sáros az alváz
Egyébként mi is, mert valóban szépen rendbe van téve, például vannak kis farönkök az ösvények mentén, amelyekre qr kódok vannak kiragasztva és olvasó segítségével különböző természettel kapcsolatos kérdésekre kell megadnunk a válaszokat.

Már visszafelé jöttünk, amikor egy kislány jött az anyukájával és mikor közel értek mondta a kislány: Ez nem is kutya. Hát mi? - kérdezte az anyja. MALAC!! - hangzott a válasz:) Sunny tényleg úgy nézett ki mint egy dagonyázó kismalac, csupa sár volt és röfögve túrta a földet.
Megálltunk még ennél a kis tónál, kristálytiszta vize volt, így Sunny csillapíthatta szomját.



Mindig teszünk be neki tálkát és vizet, de most a kocsiban hagytuk, mert nem gondoltuk, hogy ennyit mászkálunk majd. Amúgy óvatosan a tavakkal, de ez tényleg nagyon tiszta volt. Egyszer Szentendrén a Dunából ivott Sunny, akkor nem mi adtunk neki, csak magától odarohant, na utána hányt is, szóval inkább vigyünk mindig palackos vizet.

Annyira elfáradt, hogy hazafelé el is aludt, nem sejtette, hogy jön még nagy mosás. Gyorsan betettük a kádba, hogy ne sározza össze az egész lakást, de annyira nem volt kedve hozzá, hogy kiugrott a kádból. Én nem tudom, hogy tudott, de sikerült neki, bár ugrálásból szoktam tréningezni:)

Egy ásítás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése