Csak néhány perc

Tudtátok, hogy egy átlagos kutyaélet körülbelül tizenötezer sétát ölel fel, és a gazdik minden egyes évből kereken egy hónapot sétával töltenek?
Egyszer tavaly valamikor utánaszámoltunk, hogy már Brüsszelig el tudtunk volna sétálni Sunny-val:)

Sok cikket szoktam olvasni kutyákról, mert lehet, hogy sok mindent magunktól is jól megoldunk, de könnyű félrenevelni egy kutyát és aztán csak a bosszankodás marad. Ez senkinek sem jó.
Sokszor hangsúlyozom, hogy fő a következetesség, de néha az ember elfeledkezik erről és arról is, hogy a kutya nem ember, nem úgy fog fel dolgokat, ahogy mi, hiába magyarázunk neki és győzködjük. Mégis hajlamosak vagyunk rá. Hogy miért?
Például ha szülinapja van a kutyának:) Ide mindjárt visszatérek.
Van néhány dolog, amit Sunny-nak tilos, ezek egy része elvi kérdés, más részei higiéniai okokra vezethető vissza, több csoportot hirtelen nem tudok képezni, ám ennek a kettőnek van egy közös halmaza, az pedig az ágy. Sunny-nak tilos rajta aludni, felugrani, de még csak ránézni is. Néha csak ül előtte nézi-nézi, vár, vesz egy nagy levegőt visszaszámol és ugrik, én kilövésnek hívom, minden stimmel: az előkészületek, a várakozás előtti pillanatok, a koncentráció, a hajtóművek beindítása - ami ebben az esetben a hátsó lábakat jelenti - épp csak az indításakor keletkező impozáns gőzfelhőt nem látni. Aztán jön a lekergetés. Sokszor elég csak a kilövés előtti pillanatban rászólni és a művelet meghiúsul, vagy legalábbis elhalasztja.
Ja igen, a szülinap. Sunny születésének 2. évfordulójának előestje volt. Aludni mentünk. Egyszer csak "fellőtte" magát az ágyra. Gábor nem tessékelte le, kérte hadd maradjon néhány perce, mert mindjárt szülinapja lesz:) Mondtam, hogy nem tartom jó ötletnek, mert ezentúl tuti itt akar majd aludni minden este, annak meg nem lesz jó vége, hivatkozva a fenti okokra, plusz biztos vagyok benne, hogy kitúrna a helyemről, elnézve azt, ahogy feküdni szokott.

Mert néha még a földről is kitúr, ülök, ő pedig simán addig fészkeli magát, míg nem azon veszem észre magam, hogy fázom, mert már nem vagyok rajta a szőnyegen.
Szóval ezen előzményeket ismeretében én voltam a szőrösszívű és nem engedtem, hogy fent legyen, de azért eltelt már jó néhány perc mire letettük a helyére. Még alkudoztunk kicsit. Fáradt volt, el is aludt az ágy mellett  helyén. Gondoltuk, hogy pár perc tényleg nem számított. Ebben a hitben éltük tovább életünket egészen másnap estig, amikor a sötétben csak egy nagy szusszanást hallottam, majd mászkálást a lábam körül. Sunny volt, nem felejtette el, pár perc elég volt, ahhoz, hogy az élete részéve váljon az ágyon alvás utáni töretlen vágya és egy kudarcba fulladt próbálkozás sem szegte kedvét. A kutyák kitartók, a bullodgok pláne. Hogy oldottuk meg és szoktattuk le erről? Majd egy jövőbeli bejegyzésben remélem meg tudom írni, mert azóta is majd' minden este tesz egy próbát, hátha... mi pedig minden este fogjuk és lepakoljuk a helyére. Csak pár perc, mégis jó néhány hét mire helyre lehet hozni, vagy be lehet hódolni és aludhatunk együtt a kutyával, de akkor tekintélyről már nem beszélhetünk. Márpedig én a tekintélyelvű gazda-kutya kapcsolat híve vagyok, mert egy fegyelmezettebb kutya lehetőségei sokkal tágabbak, mint egy liberális gazda kutyájáé.  "Nem kell elszigetelni az idegen állatoktól és emberektől, ráadásul a gazdájától megtanult mozgásfolyamatok végzése lehetőséget nyújt számára a sportolásra, játékra. Míg a tanulatlan eb unottan ténfereg, ha nincs kutyatársasága, addig a képzett kutya apportírozással mozgathatja meg izmait. Tévedés azt hinni, hogy a kutya számára az engedelmesség kényszer. Szigorú falkarangsorban élő ragadozó lévén természetéből adódik a hierarchia elfogadása, az alkalmazkodás a vezér akaratához. Aki megvonja kutyájától az engedelmesség, vagyis az együttműködés lehetőségét, nem szabadságot ad neki, hanem megfosztja attól a kevéstől, ami természetes életformájából még megmaradt."¹ 


1 www.kutya.hu