Elered az eső

Gyűlöli az esőt, minden egyes esőcseppet, ki nem állhatja, ha vizes lesz a tappancsa, utálja a sarat, nem viseli el, ha vizes bundája.

Mindannyian örülünk, amikor reggel a Nap sugarai csiklandoznak a felhők résein át, de talán legjobban ez a pici kutya örül, mert imád "megfürödni" a beszűrődő napfényben.

Az esőt viszont már a lakásban megérzi, a lépcsőn sem akar lemenni, áll a tetején és néz tanácstalanul azon tűnődve, hogy vajon mi késztet minket arra, hogy ilyen időben ki akarunk menni sétálni. Mivel igazán jól nevelt és szófogadó, ezért kis győzködés után lendületet vesz és nekiindul. Az ajtón kiérve ismét megtorpanunk, mert közelebbről szemlélve még csúnyább a külvilág. Szürke és nyirkos, hideg és zajos. Némi unszolás után újra nekiindulunk, az esőcseppek Sunny fején és hátán landolva szép lassan átáztatják az egész bundáját, ő csak rázza le magáról minduntalan. Megy előre, teszi a dolgát, de minden percben hátat fordítana a zord világnak és indulna vissza, a jó meleg kis otthonába, ahol nem zargatják esőcseppek, nem bántják erős szelek. Kezdetben körültekintően kerülgeti a tócsákat, jobbról és balról, figyeli hol lehet kikerülni, ám mikor már úgy elázott, hogy nem is rázogatja magát, akkor átgázol minden vízátfolyáson, minden hömpölygő zuhatagon. A beletörődés jeleit látni, tudja, a természettel nem veheti fel a harcot, az mindennél erősebb, de ahogy eleredt úgy abba is maradhat az égből jövő víz potyogása, a süvítő szelet felváltja a lágy szellő, az aláhulló vízcseppeket pedig felszárítják a Nap melengető sugarai. 

A megpróbáltatások után pedig azon tűnődik, hogy azért mégis csak csodálatos dolog a természet legapróbb részleteiben is. Az ahogyan a lehulló esőcseppek öntözik, táplálják a földeket, ahogyan a Nap beszínezi és édessé az éretlen gyümölcsöket, ahogyan egy hűs szellő enyhülést hoz a nyári forróságban, vagy ahogyan a hótakaró szépen betakarja a határt.

Van még egy tényező az őszi-téli időjárásban, amit nem szeretek, ez pedig a sötét.

Mivel korán sötétedik, és hamarabb nem tudunk és nem is szeretnénk menni sétálni, ezért az esti séta alkalmával a legjobb Sunnyra rögzíteni egy villogót, hogy mindig lássuk merre jár. Legjobb csak a szemünk sarkából oda-odapillantani, különben a séta végére semmit nem látunk:)