Vonyítás

Néha jónak számít, ha nincs sok téma, mert azt jelenti, hogy minden rendben van és halad a maga kis megszokott medrében, ahogyan a mi életünk is.

Persze még mindig minden nap rácsodálkozunk Sunnyra, hihetetlen aranyos és egyedi fazon.

Sok dolgot művel, ami számunkra nagyon mulatságos, vagy épp megható, de ezeket a dolgokat nehéz kiragadni és úgy körül írni.

Újra nagy sétákat tudunk tenni, mert végre már nincs hőség. Hiányzott is Sunnynak, mert akkorákat szokott rohangálni, hogy öröm nézni. Aztán pedig jókat pihenget, még mindig nyöszörögve dől egyik oldalról a másikra, bár mostanában leginkább a  kanapé karfáján a falnak dőlve. Egy cica veszett el benne, mert nem olyan régen még az éjjeli szekrényre is felült és feküdt, hiszen oda sütött a Nap:)

 

Mostanában rászokott az aggódásra. Mindenhova azért nem tudjuk magunkkal vinni, bármennyire is szeretnénk, ezért már amikor látja, hogy öltözünk feltűnően nyugtalan, láthatóan nem örül neki, hogy nem jöhet velünk. De amikor mégis nyúlunk a hámért egyből kivirul, ugrándozik örömében. Már megtanult nagyjából belelépni a kicsatolt hámba, csak le kell tenni elé, bár néha nem sikerül eltalálni és simán túlmegy.

Séta közben szeret leragadni egy-egy pontnál, és csak a bulldogokra jellemző módon röfögve belenyomja az orrát a földbe, néha kis mélyedéseket is túr, mint egy kis malac. Van, hogy rá kell szólni, hogy észre vegye magát, különben annyira belefeledkezik a szagokba, hogy muszáj kizökkenteni.

A hétvégén is tettünk nagy sétát, nekünk 5 km körül volt, Sunny-nak az is lehet, hogy 8, amennyit rohangál ide-oda, jobbra-balra.  Tény, hogy hőség már nincs, de ha Sunny bundáját megsüti nap, attól már olyan melege lesz és árnyéktól-árnyékig rohan. Ott lefekszik majd mikor beérjük, újra nekiiramodik és a következő árnyékig egyre csak gyorsul a tempója, ettől ő rendkívül hamar kifárad, de még nem jött rá, hogy máshogy is lehetne.

Sunny nagyon odavan Gáborért, ez sok mindenből kiderül, ám mégis a leginkább árulkodó jel, sőt hang, hogy ha ő elmegy akkor Sunny vonyít.

Egy ideig hallgattam, na jó mondjuk fél éven keresztül, de aztán egyre kíváncsibb lettem, mi okozza ezt, mégsem annyira természetes, hogy egy lakásban élő kutya vonyít majdnem az ajtónak nyomva az orrát miközben szüttyög, mintha sírni akarna.

Így hát utána olvastam és kiderült, hogy a vonyítás egy módja az egymás közti kommunikációnak. A tanulmányok azt mutatják, hogy a kutyák különböző okok miatt ugatnak, vagy vonyítanak. Bár kevesebb kutatás volt a kutyák vonyítására vonatkozóan, a kutatók szerint a vonyítás egy visszautalás a farkasösztönökre és ezeknek változatos értelmük lehet.

A kutyák gyakran vonyítanak amikor unatkoznak, vagy egyedül érzik magukat, így keresvén kommunikációs társat maguknak. Ugyanakkor lehet a többi kutya figyelmeztetése is egy ok, vagy a kutyafalka összetartása. A vonyítás előnyösebb az ugatásnál, mivel sokkal nagyobb távolságokat tehet meg ez a fajta hang.

Azt hiszem elég hamar kiderült, hogy miért vonyítgat (egymás után többször röviden, van, amikor egészen mélyről jövő) a pici kutya, szeretné összetartani a falkát és a vonyítást gondolja a leghatékonyabb módszernek.

Amúgy nagyon aranyosan csinálja, nem túl sokáig, mindössze néhány másodpercig, de néha olyan mélyről jön, hogy ha nem látnám el sem hinném, hogy egy ekkora kutya adta ki a hangot. Igyekszem ilyenkor kizökkenteni gyorsan és lekötni a figyelmét, általában szokott sikerülni, főleg, ha amúgy is fáradtabb kicsit, de aztán hatalmas az öröm, ha végre újra egyesül a falka.



Forrás

http://www.haziallat.hu/kutya/viselkedes/miert-vonitanak-a-kutyak/4011/