2012. október 26., péntek

Az állatokról

A minap azt mondták nekünk, hogy képekről is látszik Sunnyn, hogy milyen kiegyensúlyozott kiskutya. Azt hiszem egy gazdinak ettől jobb dolgot nem igen mondhatnának. Nagyon örülök, hogy látszik Sunnyn, hogy mindent megteszünk azért, hogy boldog kis kutya élete legyen. És nem azért, hogy ilyen dicséretek zsebeljünk be, hanem, mert így megbizonyosodhatok róla, hogy valóban jó helyen van nálunk, mert amellett, hogy sok örömet ad egy kutya, ezt viszonozni is kell szerintem, és ezek szerint sikerül.
Nem tudom , kinek, miért van háziállata, macskája, hörcsöge, kutyája. Sokak szerint, akik nagyon ragaszkodnak kedvencükhöz, azoknak valami hiányzik az életéből. Ezt nem tudom pontosabban megfogalmazni, mert hiába minden próbálkozás, nem tudtam egy olyan gondolatmenetet levezetni, ami engem arra az eredményre juttatna, hogy Sunny valamit pótol.
Mondjuk pótolja a kutya hiányát:) Ez igaz.
Tény, hogy akadnak olyan idős emberek, akiknek jó, ha van mellettük valaki, akivel tudnak törődni, aki rendszert visz az életükbe és így nem hagyják el magukat, van mellettük valaki, akinek ügyes-bajos dolgait intézni kell. De nem hiszem, hogy az esetek többségében ez egészségtelen lenne, normális, hogy senki nem szeretne egyedül lenni.
Én tudom, hogy "csak" egy kutyát szerettem volna, akivel lehet nagyokat kirándulni, akinek a reggeli gyűrött pofáján és a teljesen kiszáradt kilógó nyelvén jókat lehet nevetni és akinek egész lénye jó kedvet áraszt és ez mindenkire átragad. Mellettük megállhatunk megpihenni a rohanó világban. Végülis szerintem az állatok segítenek abban, hogy emberek tudjunk maradni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése