A kölykök élete játék és mese

Ellentétben a Hupikék törpikékkel, a kölykök élete valóban játék és mese.

Egy kicsit most visszakanyarodunk a kis kutyák életének kezdetéhez és abból a szempontból folytatom a történet, hogy hogyan viszonyulnak anyjukhoz és egymáshoz a kölykök.

Első időben a kutyusok fizikai korlátaik miatt egymással való tevékenységük kimerül abban, hogy melegítő párnának használják a másikat.

Amint már üldögélni tudnak és kibújtak a fogacskáik is a 3. hét körül elkezdik egymást harapdálni. Bökdösik, szagolgatják a másikat, ami kiáll rajta az harapják. Főleg a fül és a farok jön először számításba. Már morognak és vakkantgatnak is egymásnak. 

Ezek a játékok, ahogy nőnek egyre tovább tartanak. Bírkóznak és kergetőznek. Diadém is szívesen részt vett a játékokban, amint a kölykök nagyobbak lettek. Sőt, hívta őket, mutatta az utat, hempergett nekik, harapdálta ő is a fülüket, lábukat, nyakukat, de csak óvatosan, hogy véletlenül se okozzon nekik fájdalmat. Szóval tanítgatta őket.

Diadém

Amikor a kicsik 7 hetesek lettek Gabiék nem választották el őket Diadémtól, viszont biztosítottak neki helyet, ahova elbújhat a kicsik civakodása elől. Innen bármikor be tudott menni a kutyusokhoz, ha éppen arra volt szükség, hogy rendet tegyen, amikor nagyon elharapódzott a játék, elég volt, ha odament és megbökte az orrával a vitázót, aki erre rögtön el is engedte a másik fülét. Itt tenném hozzá, hogy mi emberek meg rászólhatunk, bökdöshetjük, magasról tesz rá a kis kutya, hogy mi mit mondunk neki... Gabi elmesélte, hogy általában mindig ugyanazok a kölykök kezdik a vitát, ennek az az oka, hogy vannak bátrabb, dominánsabb egyedek. De azért senki sem udvariaskodik a másikkal túlzottan, számukra csak az én létezik. Állandóan tolják el a táltól a másikat, hogy több jusson nekik, még akkor is, ha már kipukkadnak.

Ha valami játékokat találnak, vagy akár egy ágdarabot megkaparintanak, szaladnak, rohannak el vele a többiek elől.

Sunny elkésett, a tesója rögtön kiszúrta, hogy micsoda kincsre tett szert:)

Vagy épp a bátrak szemlélik a idegen tárgyat.

"Egyelőre még nem tudjuk, mivel állunk szembe..."

Ha valaki rosszalkodik...:)

Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy elbújjanak és nyugodtan megszemlélhessék a zsákmányt. "Igen ám, de ha 9 kistervér vesz körül, akkor nehéz, hogy valaki észre ne vegye, mit találtam." - meséli. Aztán kezdődik a kötélhúzás, hogy kié legyen a zsákmány. Amikor először jártunk Tatán, minket is össze-vissza harapdáltak a kutyusok, Gabi felhívta a figyelmünket arra, hogy fontos, hogy a kezünket ne hagyjuk a fogacskák áldozatául esni, mert mielőbb meg kell tanulniuk a kutyáknak, hogy a kéz nem erre való, hanem leginkább simogatásra.

Képek: Tata-Várudvari Kennel

A kutyáknak nagyon fontos, hogy más kutyákkal játszanak. Gondoljuk bele, hogy ott vannak négyen, öten, akár tízen testvérek és a mindennapjaik játékokkal, civakodással, tanulással telnek. Aztán egyszer csak ebből az idilli környezetből kiszakítva, emberek közt találják magukat és meg kell tanulniuk egy teljesen új viselkedésformát, alkalmazkodniuk kell a körülményekhez. Mi próbálunk arra figyelni, hogy alkalomadtán Sunny is kedvére futkározhasson más kutyákkal, persze sok gazdi miatt ez nem könnyű, de többször előfordul az is, hogy a kutyák nem vevők egymásra jellemükből vagy termetükből adódóan. Ezért is örülünk nagyon, hogy Sunny és Roni ilyen jól kijönnek, már többször meséltem a játékaikról és arról, hogy Sunny igazából Ronitól tanult játszani, és ugyanazokat a trükköket veti be más kutyusoknál, mint Roni nála. Kialakult koreográfiája van már a játékuknak. Először kiszúrják egymást, mozdulatlanok, várjak, hogy ki lép először, aztán mint az őrült rohannak egymás felé, majd összeakadnak, cibálják, ráncigálják, harapdálják egymást, két lábon táncolnak, végül mindketten kifáradnak...