A póráz két végén

Ahogy telik az idő, úgy tanulok én is meg egyre több mindent a kutyákról. Hiába olvastam, tanulmányoztam cikkeket, weboldalakat, könyveket mégsem tudtam mindenre felkészülni, sok dolgot csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. A kutyákra vonatkozóan persze vannak alapismérvek, amelyeket el kell fogadnunk, ilyen többek között, hogy a rendellenes viselkedés többnyire kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza és nem belülről fakadó személyiségjegyek.

Sosem értettem azokat a gazdikat, akik pórázon rángatják el Sunnytól a kutyájukat, mondván, hogy "jaj, az én kutyám nem barátkozós, jaj az én kutyám valami miatt nem szereti a bulldogokat, jaj az én kutyám nagyon morgós..." és napestig sorolhatnám még, miket hallottam már egy év alatt is. Nem vagyok szakember, vagy kutyapszichológus, na itt az egyik kifejezés, amit szeretnék a helyére tenni, mint megtudtam, nem helyes a kutyapszichológia kifejezés, ha pontosak akarunk lenni, márpedig ez a cél, akkor az etológia kifejezést kell használnunk. (Az állatok viselkedését tudományos módszerekkel, evolúciós alapokon vizsgáló tudományág.) A kis kitérő után vissza, szóval nem vagyok szakember, de ígyis feltűnik, hogy ez így nem normális.

Egy korábbi írásomat szeretném kiegészíteni és a pórázokról alkotott véleményemet pontosítani.  Nem volt véletlen a fenti pórázon rángatós példa, mert épp az imént olvastam a kutya.hu-n Az én kutyám húzza a pórázt!  című cikket, amely sok kérdésemre megadta a választ. Kiderült, hogy valóban a gazdik miatt alakulhat ki egy-egy rossz szokás a kutyákban. "Aki állandóan elrángatja a kutyáját más kutyáktól,vagy refelexerűen benyomja a flexi póráz gombját meggátolva a kutya további haladását, vagy rosszabb esetben nagyot rántva az állaton, azzel csak azt éri el, hogy a kutya ezt a negatív élményt összekapcsolja a másik kutya megpillantásával, és máris működni kezd a pozitív büntetés tanulási elmélete: a kutyacselekvésekor a gazdi hozzáadott egy negatív élményt, amivel kellemetlen érzést okozott a kutyának. Ez rögződik a kutya agyában, és legközelebb ennek megfelelően fog reagálni az idegen kutya látványára."

Kezdetben flexi pórázt használtunk, aztán sehogy sem bírtuk leszoktatni a húzásról Sunnyt, ezért textilpórázra csatoltuk, ez valamelyest segített a helyzeten, de aztán, hogy nagyobb mozgástere legyen ismét flexit kezdtünk használni, Sunny pedig ismét húzni kezdet. De ahogy a cikk is írja: "... óriási hátránya ennek a szerkezetnek, hogy azt a (sokszor hamis!) biztonságtudatot közvetíti a fogantyút a kezében fogó ember felé, hogy a kartávolságnyi ki-be húzásokkal (közben a letekeredést gátló gomb ritmikus nyomkodásával) a kutyáját akármilyen helyzetben magához tudja rángatni, cibálni, vonszolni, tehát nem kell engedelmességi tréning, nem kell a behívás vezényszavát tanulni és gyakorolni, mert van egy technikai segédeszköz, amely ezeket pótolja." Igazából pontosan így vagyok vele én is, hogy olyan helyen ahol nem engedhetem teljesen szabadon, jó a flexi, mert tényleg úgy érzi az ember, hogy a kutyának is jó és a gazdának is jó, de ez elég becsapós, mert "a póráz mindig feszes, a kutyára valamilyen mértékben mindig a haladási irányával ellentétes erő hat. Ennek ellensúlyozására a kutya természetesen ellenállással vagy még erősebb húzással reagál". "Szólni kell néhány kivételes alkalomról, amikor a pórázhúzás indokolt lehet a kutya részéről. Gyakorta azért siet a kutya, és húzza a gazdit a pórázon fogva, mert szomjas, vagy nyári napsütésben mielőbb az árnyékba akar jutni. Szintén nem sorolható a megrögzött pórázhúzó kategóriába az a kutya  sem, amelyik többórás bezártság után végre elindulhat elvégezni szükségleteit, és minden erejével arra törekszik, hogy mielőbb elérjen a megfelelőnek tartott helyre. Sok (főleg kistestű) kutyának nehézségeket okozhat a lassú haladás lépcsőn, s érthetően igyekszik mielőbb fel- vagy leérni. Ezek az alkalmak nem adhatnak okot a gazdinak arra, hogy elvárja a mindenáron laza pórázon való haladást." Sunnyt is inkább ezek a kivételek jellemzik. Nem ennek kiküszöbölésre, de amikor csak tudjon szabadon engedjük, hogy kedvére futkározhassan, jobbra-balra mehessen, mert már figyel ránk közben és az egy helyben maradás is jól megy, viszont a forgalmasabb helyeken azért pórázzal közlekedünk.

Arra jöttem rá, hogy nem érdemes becsapni magunkat azzal, hogy a pórázra kenjük azt, ha a kutyus nem éppen megfelelően közlekedik. Ebben a témában egyetlen megoldás van, mégpedig az, hogy ha hatalmas nehézségek árán is, de megtanítjuk a kutyánkat arra, hogy figyeljen ránk és mellettünk sétáljon, ha ez megvan, akkor mindegy, hogy textil, flexi, piros vagy kék a póráz vagy egyáltalán nincs is nálunk. Az említett cikkben megtalálható egy-két technika leírás is, ami hasznos lehet. Ja és ami még hasznos, az a türelem:)