Őzek a közelben

Na most már tényleg itt a tavasz. Annyira, hogy Sunny-nak néha már kezd melege lenni. A hétvégén törtem a fejem, mégpedig azon, hogy mi lesz velünk, ha Sunny simán lenyom 5-6 km-t, sőt még marad is energiája, aztán rájöttem, hogy a természet mindent lerendez. Mert nyáron nagyon keveset fog tudni mozogni, pár perc a hőségben és kész, kifárad rendesen. Tehát nyáron el fog szokni a sok sétától és ősztől újra kielégíti majd ez a jó néhány kilométer, aztán mire megint hozzászokna és többre vágyna, újra beköszönt a forróság, na szóval az élet körforgása...

Még mindig élvezzük a környék nyújtotta lehetőségeket és nem is kívánkozunk máshova. A szombati nagy sétát ismét a Szilas-patak mentén tettük meg és nem volt mindennapi.

Ezúttal a patak túl oldalán sétáltunk és egyszer csak megpillantotunk öt őzet a fák között. Az őzbak ki is merészkedett és megállt a parton. Majd meglátott minket és átrohant a vízen, fel a dombon, be a túl oldali erdőbe. Nem tudom mekkora kiterjedés esetén beszélhetünk erdőről, de mondjuk azt, hogy erdő. Sajnos Sunny utánaeredt, az őz pedig egyre gyorsabban futott, aggódtunk, hogy Sunny meg sem áll majd és berohan az őz után a fák sűrűjébe, de jól nevelt kutya, úgyhogy miután bekergette az őzet megállt és megvárt minket. Igen ám, de a suták a túl oldalon maradtak, vesztükre egy vizslás sétált arra és mondanom sem kell, hogy a vizsla jól rájuk ijesztett, bemenekültek az erdőbe. Gondoltuk, hogy visszafordulunk, hadd menjenek az őzbak után a "lányok" is, a távolból vártunk egy kicsit, de sajnos már nem merészkedtek újra ki, aztán folytattuk tovább utunkat.

 Ezeken a képen jobban látszik minden szereplő, az őzbak, Sunny, a vizslás és valahol az erdő mélyén a vizsla az   előle menekülő sutákkal.

Úgy terveztük, hogy a terület végére érve átkelünk a túl partra, úgy emlékeztünk, hogy van átkelő, lépcsőkkel. Hát lépcsők voltak, átkelő pedig csak a képzeletünkben létezett és elég széles is volt azon részen a patak, tudom, hogy a kép ezt nem adja vissza:)

Így visszafelé is ezen az oldalon jöttünk egy darabig, kerestük a lehetőséget az átkelésre. A gond az, hogy Sunny nincs oda a vízért, Szentendrén is könyörögni kellett neki, hogy egy neki bokáig érő vizen átsétáljon. Itt erről szó sem lehetettm, mert bár sekély a víz, nekünk embereknek, ő azért lehet, hogy elmerült volna. És a legtöbb bulldog nem is tud úszni. Nagyon át akartunk már menni, úgyhogy elhatároztuk, hogy átugrunk egy keskeny ponton és majd Gábor felkapja Sunnyt és úgy ugrik.

A végeredmény mókásabb lett, mint gondoltam, a part talaja még nedves, sáros volt, így Gábor visszacsúszott a patakba és térdig beleállt, Sunny-t elengedte, ő rögtön rohant is, én még kéttségbeestem és fel-alá rohangáltam, kerestem, hogy én vajon hol fogok tudni átugrani, anélkül, hogy beleesnék a vízbe. Jó pár métert elfutottam az egyik irányba, mikor ott nem találtam alkalmas helyet, visszafutottam a másik irányba, végül minden erőmet összeszedve egy hatalmas spárgaugrással sikerült átjutnom.
Azt hiszem a suták ekkor tettek le végérvényesen arról, hogy kimerészkednek a rejtekhelyükről, mert a nevetésünktől biztosan megijedtek.

Mi azért nem adtuk ilyen könnyen, szerettük volna óvatosan meglesni őket, úgyhogy nem a parton mentünk visszafelé, hanem a fák között. Észre is vettük őket, de aztán továbbmentek és mi sem akartunk zavarni. Már nem mentünk vissza a patak mellé, hanem átvágtunk a fákon, bokrokon, gazokon, Sunnynak nem volt könnyű a terep, sokszor kellett neki segíteni, hogy olyan méretű bokrok között, mint ő maga, megtalálja a kiutat. Örömmel tölt el, hogy a városban olyan helyen élek, ahol még maradt a természetből valami és 10 perc sétára őzek éldegélnek.

Sunny annyira elfáradt az eseménydús sétától, ami hosszabra is sikeredett, mint általában, hogy nem sokkal a cél előtt feladta, muszáj volt lefeküdnie és erőt gyűjtenie a hazaútra.

Nagyon érdekes, mert a nagy séták napján még virgonckodik délután és este is, és csak másnapra van teljesen kiütve. Reggeltől délutánig alszik és még tovább is aludna, de mindig rávesszük egy kis sétára, este pedig általában összefutunk a kis westie barátjával, Ronival és elintézik, hogy mindketten jól aludjanak az éjszaka:)