Kellemesen perzselő napsütésben indultunk útnak a hétvégén, ám kilépve a szabadba a fejünket majdnem levitte a szél. Erre a legjobb megoldás az erdő sűrűjébe belevetni magunkat, a fák között szélvédett területen nyugodtan lehetett sétálni. Kis túlzással. Inkább lehetett volna, ha nem süllyedtünk volna bokáig a sárba, Sunny meg a hasáig. Szerencsére csak az árnyékosabb részeken, de ott meg kellett küzdenünk az átjutással.
Gondoltuk, hogy túl messzire nem érdemes menni, mert sár és víz lehet mindenütt, ezért szombaton a Szilas-patak, vasárnap pedig Majorszegiliget mellett döntöttünk. Bár már nagyon jó helyeket kinéztem, ha jönne már végre az igazi tavasz. Tavak, hegyek, erdők az ország több pontjám, a közelben és távol.
Talán ez alkalommal meséljenek inkább a képek helyettem.
 |
| Indulásra várva |
 |
| Gyönyörű idő |
 |
Kezdetben még megpróbálta átugrani
aztán később már nem
|
 |
| Ügyesen sétálva |
 |
| Szilas-pataknál |
 |
| "Nem látok tőled!" |
 |
| "Vidd már arébb azt a fényképezőt!" |
 |
| A sár mellett óvatosan elosonva |
 |
| Úton hazafelé még egy kis hókupacon is át kellett kelni |
 |
| Végre otthon, egész napos pihenés |
Sunny annyira kifáradt, hogy végül kilógó nyelvvel aludt, mint pici korában:)
Talán végszóként még annyit, hogy egészen szombatig abban a hitben éltem, hogy Sunnynak fekete hámja van, aztán a fotókat visszanézve nem kicsit lepődtem meg:)
Ahogy jön a jó idő, remélhetőleg a zöld szőnyeges fotókat felváltja a zöldellő fű látványa.
gyönyörű kutyus :)
VálaszTörlés