Naphosszat tartó lustálkodás



Mérges a Napra

 Kicsit unalmas már, hogy amint elolvadna a hó, ráesik még egy réteg és ez így megy már hetek óta. Igazából nem zavarna, ha megmaradna abban az állapotában, mint mikor lehullott, nem folyna szét, nem árasztana el mindent. Mindig, de mindig olvadásnak indul, szép lassan átfolyik az úton, sárrá változik a park és mindenütt kisebb-nagyobb tócsák keletkeznek. Valahogy mindig úgy alakul, hogy az egyik éjjel leesik a hó, másnap pedig kisüt a nap és csak olvasztja-olvasztja, aztán kisvártatva ismét havazni kezd, mintha az időjárásnak e két eleme folyton küzdene egymással. Én ebből már nem kérek, valahol máshol döntsék el a csatát, ha lehet.



Ez a Felhőnek szól:)

 Sunny-t legalább nem zavarja, bár kezdetben kerülgeti a vízátfolyásokat, a tócsákat és még véletlenül sem lépne a sáros földre, de van amikor nem lehet megkerülni és át kell gázolni rajta, egy-két ilyen és már nem érdekli, ha vizes lesz. Sunny úgy teszi az első lábait, mintha evezni, nos a hatalmas tócsákban szüksége is van a kis evezőire:) Csak kavar előre, már nem zavarja a sár, térdig is ellepheti. Csakhogy, amíg haza nem érünk és a fürdőkádban nem landol, addig fogalma sincs arról mit úszhatna meg, ha kicsivel elővigyázatosabb volna. Van amikor már nem elég a tapit és a kis pofáját megtörölni, teljes mosás kell. Így volt ez szombaton is. A fürdéssel nincs baja, ha kellőképpen le van fárasztva előtte, nem úgy a szárítással. Az már küzdelem, menne, rázná magát, beledörgölőzne a szőnyegbe, annyira elviselhetetlen, ha a vizes a bundája. De azért csak megküzdünk vele és szárazra fújjuk, aztán az elmaradhatatlan bepörgés, majd a totális kidőlés, nekem meg marad a takarítás, mert nem semmi, amit ilyenkor magunk után hagyunk:) Így esett, hogy Sunny szombaton 3 órától este fél 7-ig aludt, mi pedig mellette. Vasárnap már a nap sem sütött és még az eső is cseperegni kedzett. Senkinek nem volt kedve megmozdulni. Azt hiszem, amióta Sunny velünk van még sosem volt ennyire lusta napunk, szerencsére mindhármanunknak jól esett a pihenés, meg sem tudom számolni hányszor aludtunk el, még csak nagy sétára sem kellett menni és úgyis csak a pihenésről szólt a nap. Lehet, hogy tegnap jött ki rajtunk a már majdnem egy éve tartó időszak fáradalma, a hétvégi kirándulások, a hatalmas séták. Szerintem kell ilyen is, egy egész nap csak lustálkodni, hogy újratöltődhessünk és a tavasz beköszöntével újabb és újabb kalandokban lehessen részünk, együtt.