Labi, avagy a mi Loch Ness-i szörnyünk

A kriptozoológia kutatóinak ajánlanám figyelmébe az általunk csak Labinak nevezett furcsa kis testfelépítésű, XVI. kerületi kutyaszerű lényt. Labit mindezidáig csak én láttam. Olykor-olykor a legmeglepőbb helyeken, váratlanul tűnik elő szinte a semmiből. És félelmet kelt pusztán a lénye által, mert idegileg teljesen labilis. (innen a neve:)) Valószínű, hogy ott lakik a környéken valamelyik házban, mert 2-3 hetente látom, de akkor mindig a frászt hozza rám.

Loch Ness

A Labival való találkozások fejbeni dokumentálása alapján, legelőször akkor találkoztunk vele, amikor egy hosszú délutáni sétára indultunk. Volna... Az utcán szembe jöttek kisgyerekes anyukák és mellettük ott volt ő, Labi. Azt hittem, hogy velük van, teljesen egyértelműnek tűnt. Bár furcsáltam kissé, hogy ilyen csapzott jószága lenne bármelyik anyukának is. Labi hűségesen kullogott mögöttük, majd miután kiszúrt Sunnyt és engem hozzánk csapódott. Csapódott volna, ha hagyom. De olyan tekintete volt és olyan hirtelen, annyira nem termé,szetes mozdulatai, hogy egy cseppnyi bizalmam sem volt felé, sosem engedném Sunny közelébe. Egyszerűen kimaradt a szocializációból, nem képes normálisan közelíteni más kutyák felé. Nem úgy közelít, mint aki játszani akar és nem is úgy mint aki keresztbeharapná más kutyák torkát, de a labilitása az, ami miatt nem kedvelem, kiszámíthatatlan. Ezen a délutánon nem is mentünk sétálni, mert ő folyton a nyomunkban volt, a jelenléte nyomasztott.

Következő alkalommal egy szombat délutánon találkoztunk vele. Sunny kijátszotta magát Cellux-szal, aki szintén egy francia bulldog, majd tovább haladva, láttam, hogy Labi odacsapódik Celluxékhoz. De most is csak én láttam... Igaz már messze voltak és, aki még sosem látta, nem tudja mit kell keresni a távolban.

A harmadik alkalom volt a legrémisztőbb. Egy csütörtök kora reggel, fogat vacogtató hidegben, sötétben, a kihalt utcán haladtunk Sunnyval, a lakópark mellett. Érzem, hogy feszül a póráz, de a sötétben nem sokat látok. Sunny szimatol, majd hirtelen felemeli a fejét és akkor a sötétségből kirajzolódott Labi kicsi, de hosszú testalkata, a kerítés mögül egyenesen rám meredtek a szemei. Miután az ijedtségem szertefoszlott, megnyugvás lett urrá rajtam, az adrenalin által, amelyet az agyam a veszélyhelyzet érzékelését követően termelt, hihetelen agyműködésre ösztönzött, pár másodpercet alatt levontam a következtetést, hogy Labi a lakóközösségünk tagja, egy szomszéd ház őrzője, hiszen ott van a kerítés másik oldalán. Az idejdtségből felocsúdva, már nyugodt lelki állapotban folytattuk tovább a sétát. A sarkon befordulva ott állt ő, megint. Ezúttal a kerítésen kívül.  És csak jött, jött szembe velünk, néha meg-megállt. Ekkor döbbentem rá, hogy nem helyi lakos, hogy illetéktelenül hatolt be a lakóparkba és tudatosult bennem, hogy van egy eddig feltáratlan, gyenge pontja a kerítésnek, akkor megjelent a kép az agyamban, hogy pár perccel korábban nem valaki kertjében ébredezett éppen Labi, hanem a parkoló autók között bóklászott, lesben állva, a gyanútlanokra várva. Remélem valóban csak egy kis résről van szó, nem pedig egy a föld felszíne alatt húzódó Labi által kialakított folyosórendszerről, aminek esetlegesen több kijárata is létezhet, egy az utcára egy pedig a lakóparkba. Akkor már tudtam, hogy Labitól továbbra sem nyugszom, már olyan közel merészkedett, hogy sehol nem lehet tőle biztonságban lenni. Bárhol ott lehet, az utcán, a parkban, a házak között... Labit arréb tessékelve nem éppen udvariasan, nyitottam az ajtót és húztam befelé Sunnyt, aki ügyet sem vetett Labira. Bent voltunk, biztonságban, de nem tudhattam, hogy újra nem szökik-e be és jön velünk megint szemben a keskeny kikövezett járdán, vagy rejtőzik-e éppen a kis kertek tujái vagy buxusai között. A lépcsőházba beérve nagyot sóhajtottam, hogy ezt is túléltük, megmentettem Sunnyt a gonosztól. Hazaérve, elmeséltem Gábornak, hogy megint utunkat állta Labi és ezúttal, nyílt színi harcot hirdetve, nem semlegesen területen nyitott frontot. Gábor szerint Labi nem létezik, ő még sosem látta, neki sosem állta útját, nem keltett benne félelmet, nem késztette menekülésre. Nem látta a zavart tekintetét, a kis sunyi kiállását. Ezért szerinte Labi egyszerűen nem létezik, de Nessi óta tudjuk, hogy márpedig léteznek olyan lények, "amelyek létezése nem bizonyítható, de olykor egyes szemtanúk mégis látni vélik őket."

:-)