Sunny egy nagyon jó természetű kiskutya, egy kisebb fajta csoda, viszont akadnak hiányosságok, amelyek inkább nekünk köszönhetők. Mindannyiunk érdekében néhány hiányosság nem várhat tovább, kezelnünk kell. Gondolok itt például a behívás 100%-os teljesítésére. Már kezdettől fogva tanítottuk Sunnynak az alap kéréseket, ezek közül az ülést és a pacsit teljesen sikerült elsajátítania, bármikor, bárhol megteszi, ha kérjük. Viszont a behívás és a maradásra bírás már nem ilyen egyszerű. Mert rettentő kíváncsi és nyomul előre mindig. A minap olvasgattam írásokat a kutyák neveléséről (azt hiszem ez egy kutyásnál állandó téma) az alapoktók kezdve, hogy megbizonyosodjak róla mi az, amit jól csinálunk és miben kell még fejlődnünk mielőtt tavasszal nekilátunk a 101 kutyatrükk című könyvből megtanulni bonyolultabb, összetettebb feladatokat. Ha nincsenek erős alapok, akkor arra nem lehet építeni, így van ez az élet szinte minden területén. A kor előrehaladtával az idő sürgető jelleget ölt, abban a tekintetben, hogy mint az ember gyerekként, úgy a kutya kölyökkorban gyorsabban tanul, mint felnőttként. De igyekszem kizárni az óra ketyegesgének monoton, sürgető zaját és csak arra koncentrálni, hogy megszilárdítsuk azokat az alapokat. Másrészt pedig, és ez talán fontosabb is, ezeknek az alapkéréseknek a teljesítése a kutyus biztonsága szempontjából is kulcsfontosságú.
Az alábbi "tananyag" alapján szeretném megtanítani Sunnynak a behívást és a maradást.
Azt szeretném, ha a "Gyere" vezényszóra odajönne hozzám. Először érdemes pórázzal kezdeni a gyakorlást. A "Gyere" utasítást követően a pórázt feltekerve gyorsan magamhoz húzom, aztán megdícsérem. Jutalomfalattal is megjutalmazhatjuk ilyenkor a kutyát, de a dícséret is elegendő lehet. Fontos, hogy a vezényszót mindig határozottan, de örömteli hangon mondjuk. Ha ez a része már megy, akkor tehetünk rá hosszabb pórázt is. Ha ígyis megy, akkor elegendhetjük a pórázt és úgy hívhatjuk. Ha így elsőre nem engedelmeskedik, akkor kísérjük vissza oda, ahol kiadtuk neki a vezényszót. Jutalmat csak abban az esetben adjunk, ha elsőre teljesítette, amit kértünk tőle. Ha nem tett eleget az utasításnak, akkor kezdjük az elején, újra tegyük vissza pórázt és úgy hívjuk magunkhoz, hogy közben óvatosan tekerjük a pórázt.
Sunnynak ez könnyen megy, amikor a jutalom egy kis finomság. Bármilyen távolságból visszajön, ha tudja, hogy van nálunk valami ínyére való. Ha nem, akkor hiába csörgünk neki guggolva, zacskókkal, játszuk el azt, hogy eszegetünk, jobb esetben leül és meg sem mozdul, vagy szalad tovább. Ilyenkor hiába kiabálunk neki, füle botját sem mozdítja. Ne gondoljuk azt, hogy úgysem hallja, a kutyáknak kiváló a hallása, pontosan tudják, hogy nekik kiabálunk:)
Ahhoz, hogy gyorsan felfogják az adott vezényszó éretelmét, fontos, hogy csak pozitív dolgokért szólítsuk magunkhoz. Ha éppen le akarjuk szidni, mert rossz fát tett a tűzre, akkor inkább mi menjünk oda hozzá.
Azt elkerülni, hogy a pórázt levéve ne eredjen futásnak a kutya, a maradás megtanításával is lehetséges. Ha a kutya elfut és mi utána eredünk, akkor könnyen játéknak foghatja fel. Én azt mondom, hogy ha következtesen tanítjuk, akkor a francia bulldog gyorsan elsajátítja, de finom falatokkal biztos a siker.
A "Marad" vezényszó kicsit nehézkesebb, mert miután kiadjuk az utasítást, onnantól kezdve további utastásig azt a pozíciót kell megtartania. A vezényszó tanításakor a kutya üljön, mert ezt a pozíciót hajlandóbb megtartnai. Közvetlenül a kutya elé állva mondjuk, hogy "marad", a tenyerünket tartsuk elé, majdnem érintve az orrát. Aztán lépjünk hátrébb miközben a szemkontaktust megtartjuk, majd lépjünk vissza és dícsérjük meg. Fontos, hogy rögtön jutalmazzunk, még mielőtt felállna vagy elindulna a kutya, különben nem fogja tudni összekötni a dolgokat. Ha a trükk közben megmozdulna, akkor szépen, de határozottan nyomjuk vissza a helyére, ahol maradnia kellett volna. Fokozatosan növelhetjük a távolságot és az időtartamot. A siker titka abban rejlik, hogy a kutyától hibázást követően csak addig várjuk el a póz megtartását, amennyi ideig magától is teljesíti. Ahhoz, hogy sikerüljön fontos ennél a vezényszónál, hogy keveset beszéljünk, ugyanis a sok beszéd cselekvésre ösztönzi a kutyát, itt pedig ennek éppen az ellenkezője lenne a cél.
Sunny az utasítást követően megáll ugyan, hátranéz, de amint csökken a köztünk lévő távolság ő útnak indul. Kb. ezerszer rá kell szólni, mire meg-megáll, mi pedig utólérjük.
Azt mondják, minden kutya megtanítható trükkökre, (természetesen az adottságait figyelembe véve, mert egy francia bulldog valószínű sosem lesz képes két lábra állva kinyitni az ajtót, de például egy labrador erre könnyedén megtanítható) minél többet tud, annál könnyebben sajátít el újabbakat. Az egészben a legjobb, hogy mi tanítjuk meg a kuytát tanulni.
Tavaszig el kell sajátítania ezt a két dolgot 100%-osan és utána belevágunk, jöhet a bújócska, az irányított apportírozás és még sok-sok jó kis trükk, hiszen nem csak az engedelmesség fontos, hanem a készségfejlesztés is. Ez egy másfajta kikapcsolódás a kutyának és a gazdának is, mindketten sikereket érhetnek el és ez csak jobban erősíti a bizalmat, tartalmasabbá és szórakoztatóbbá válik az együtt töltött idő:)
Képek: Lili Chin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése