Angol emigránsból tősgyökeres francia

Tudtad, hogy Franciaországban már 1898 óta, Angliában pedig 1904 óta hivatalosan elismert fajta a francia bulldog?  Gondoltad volna, hogy VII. Edward angol király francia bulldogot vásárolt magának? A 19. század vége felé már Ausztriában és Németországban is kedvenccé váltak. További  érdekességeket tudhatsz meg a francia bulldogokról, a "kutyavilág unikumairól" az alábbi cikkből.

Angol emigránsból tősgyökeres francia

Ha belegondolunk, hogy a franciák Anglia jelképéből, a bulldogból saját fajtát kreáltak, miközben ellátták két hatalmas füllel, nem csoda, hogy a két nép nem rajong egymásért...

Rob Dyrdek angol bulldogjai: Meaty és Beefy

De komolyra fordítva a szót, ezt a csupa szem, csupa fül francia fajtát valóban angol karosszériára, azaz az angol bulldogra építették. A fajta kialakulásában szerepet játszott az ipari forradalom is, melynek során sok állását vesztett munkás, akiket hatékonyabb gépekre cseréltek, Franciaországba vándorolt. Lehetett volna alkalmasabb eszköz a patriotizmus kifejezésére és a honvágy csillapítására, mint egy kis angol bulldog?

A mai angol bulldogról nehéz elképzelni, hogy képes lenne felvenni a harcot egy megvadult bikával. Valóban, ősei hosszúlábú, nagy, erős kutyák voltak, melyeket sokáig elsősorban bikaviadalokra tenyésztettek. 1802-ben azonban az angol parlament betiltotta ezeket a hecceket, majd 1858-ban a kutyaviadalokat is, és ez óhatatlanul kihatott az egyik főszereplő tenyésztésére. Mivel a bulldog főleg a szegény rétegek körében volt népszerű, ez is a kis méret kialakítását indokolta, hiszen ezek az emberek nem tudtak volna hatalmas állatokat eltartani, sem anyagi helyzetükből, sem kis lakásaik méretéből kifolyólag. Így vált egyre népszerűbbé az egykori viadorkutya miniatürizált változata, a toy bulldog. Korábban számtalan bulldog-terrier keresztezés történt a minél eredményesebb harcikutyalétrehozása végett, így kezdettől fogva léteztek kisméretű, bulldog-típusú kutyák, hiszen a terrierek nem voltak nagytermetűek. 1903-ban írja J.W. Stubbs, hogy London keleti részében és Nottigham-ben a takácsok és csipkeverők tulipánforma-fülű, aprócska bulldogokat tenyésztenek. Sőt, angol kereskedők már 1860-tól árusítottak ilyen kutyákat Franciaországba is. Stubbs név szerint is megemlít egy embert, Alf George-t, aki ezekből a kutyácskákból többfélét is tenyésztett, sőt Franciaországba is importálta őket. Kiállításokon 1836-ban szerepeltek először toy bulldogok. Érdekes, hogy a franciák vadászatra is használták ezeket az ebeket, mondván, nagyon jó nyomkövetők. Le Coulteux de Caumont és Georges de Geoffrey St-Hilaire grófoknak egész falkájuk volt ezekből a vadászbulldogokból. Le Coulteux falkája 1867-ben a párizsi állatkertbe került, ahol 1895-ig folytatták tenyésztésüket.

Röviddel a századforduló előtt Normandiában hatalmas csipkeverő üzemek létesültek. Angol csipkeverők is telepedtek le Franciaországban, főleg Calais környékén, és toy bulldogjaikat is magukkal vitték, melyek súlya 16-20 font közötti volt. Emil Hauck professzor szerint Franciaországban mopszokkal és terrierekkel, illetve más vélemények szerint griffonokkal is keresztezték őket. A lényeg, hogy sikerült rögzíteni a felálló fület. (Stubbs szerint már 1903-ra állandósult a felálló fül.) A toy bulldogból francia kutya vált, főleg Párizs peremkerületeiben lett népszerű kedvenc. Strebel szerint elsősorban kocsisok tenyésztették a fajtát. Charles Roger az időszak meghatározó tenyésztője, már 1872-ben tartott bulldogokat. 14 éves korában vásárolta első szukáját, húsz frankért. Ezt a kutyát ugyan elütötte egy szekér, de Charles Roger nem adta fel tenyésztési ambícióit, újabb kutyákat vásárolt. Sajnos a fajtát ténylegesen kialakítók nem hagytak hátra feljegyzéseket, hiszen a kis bulldog a kisemberek kutyája volt, susztereké, zöldségárusoké, hordároké, akiknek eszükbe sem jutott kutyákkal kapcsolatos gondolataikat papírra vetni. Azt tudjuk csak, hogy Charles Roger kutyáita terrier-boules elnevezéssel illette, ami az angol bull-and-terrier típusmegjelölésnek felel meg.

Bár a franciáknál igen népszerű volt a toy bulldog, az angolok sem hagytak fel e típus tenyésztésével. Az angol tenyésztők is megjelentek a piacon saját toy bulldogjaikkal, melyek 1860 és 1910 között egyre népszerűbbé váltak, Belgiumban és Franciaországban is. Akkor jelentek meg, mikor az első francia bulldogok megkezdték kiállítási szereplésüket. Gyakorlatilag a francia toy bulldogok csupán hatalmas denevérfülükben különböztek angol társaiktól. Az angolok persze nem örültek a francia konkurenciának, és azok hatalmas fülein kezdtek el élcelődni. Lady Kathleen Pilkikngton szerint a nottinghami csipkeverők kutyáinak franciaországi kiruccanása nem tett jót a megjelenésüknek, mely előnytelen denevérfüllel és előreugró állkapoccsal bővült. Saját standard hiányában a franciákat az angol toy bulldogokkal sorolták egy osztályba a kiállításokon, ami a tenyésztés szempontjából nem volt túl szerencsés.

Franciaországban 1880-ban alakult a terrier-boules kedvelőinek első fajtaklubja. Hetente tartottak taggyűlést a kutyavásárpiacon. 1885-ben nyitották az első törzskönyvet, 1888-ban született az első fajtaleírás, melyben a kutyát kicsiny Herkulesként jellemezték, és kikötötték, hogy a fej körfogata legalább 2 centivel legyen több a törzshossznál. A fül ekkor még lehetett összegöngyölt azaz rózsafül.

denevérfül és rózsafül

A már említett Charles Roger 1887-ben szerepeltette először kutyáitkiállításon, Dog Rose-t és Half Penny-t. De ekkor a központi francia kinológiai szervezet még nem ismerte el hivatalosan a fajtát, erre 1898-ban került sor. Nagy szerepet játszott ebben Gordon Bennet léggömbutazó személye is, aki sokat tett a fajta népszerűségéért.

A fajta származását illetően sokáig fanyalogtak előkelő kinológiai körökben: szénkereskedőket és utcaseprőket kérdezzen, aki az eredete után kutat, mondták. De persze rögtön megváltozott a közvélemény, mikor VII. Edward angol király megvásárolta a Buffalo nevű, fehér, kan francia bulldogját, igazi denevérfülekkel.

És milyen érdekes, hogy Boutroux urat, a Société Canine Centrale főtitkárát, aki néhány évvel korábban még az utcaseprőket emlegette a fajtával kapcsolatban, 1910-ben már a francia bulldog klub titkári székében találjuk...



VII. Edward



Az Újvilágban a francia bulldog gyors karriert futott be. 1888-ban egy Harrison nevű amerikai úrnak tűnt fel Párizs utcáin sétálva egy francia bulldog. Annyira megtetszett neki a kis jószág, hogy rögtön vásárolt is néhányat és hazavitte őket az Államokba. Olyan sikert aratott velük, hogy akárhányszor visszatért Franciaországba, mindig vett néhány újabb kutyát. 1896-ban már klubot is alapítottak New Yorkban, és külön kiállítást is szerveztek a francia bulldogoknak. Ezidőtájt a franciák inkább még a rózsafülű kutyákat kedvelték, Amerikában azonban a peckesen felálló fül volt a divat. Az 1897-es, a New York-i Waldorf Astoria szálloda díszcsarnokában rendezett kiállításra hivatalosan már 46, versenyen kívül még több kutyát neveztek. A kutyák átlagos ára legalább 250 dollár volt, de több példány is 700 dollárért kelt el, sőt a kiemelkedő egyedek ára 5000 dollár volt a századfordulón! Ez is arra vall, hogy Amerikában nem az utcaseprők, hanem a gazdagok kutyája volt a francia bulldog.

Angliában a fajtára jellemző nagy fül inkább visszatetszést keltett, de azért lassan itt is kedvelőkre talált az őshazájába visszatérő, elfranciásodott fajta. Az első klub 1902-ben alakult, 1903-ban szerveztek külön fajtakiállítást, és 1904-ben ismerték el önálló fajtának a francia bulldogot Angliában. A fajta a kontinens többi országában is hamar népszerű lett. Németországban az 1913-ban megnyitott első törzskönyvbe már 300 kutyát jegyeztek be. Ausztriába is már 1870 körül megjelennek a kis bulldogok. Egy francia bulldoggal beszélni is lehet! mondta Anna Sacher, a fajta egyik tenyésztője és egy híres bécsi szálloda tulajdonosa. Egy Wahrmann nevű úr hozta az első csíkos francia bulldogot Bécsbe, és ez a kutya csíkos kis kabátjában óriási sikert aratott, s a fajta rövid idő alatt a bécsiek kedvence lett.

A francia bulldog sajátos külsejével a kutyavilág unikuma. Kevés olyan kutya van, aki szinte csak hatalmas szemekből és fülekből áll, miközben izmos testével igazi kis atléta. Mintha ellentétekből rakták volna össze, mégis arányos felépítésű. Komoly benyomást kelt, mégis, mintha egész testével nevetne. Igazi bohóc, egy filozófus köpenyébe burkolva. Állandóan tréfára kész, mégis árad belőle a nyugalom és a tiszteletreméltóság. Nyomott kis pofája miatt akár veszélyesnek is tűnhet a hozzá nem értő számára, pedig korántsem az, sokkal inkább érzékeny, ragaszkodó kutya. Bárányszelíd, de oroszlánszívű, kompakt, gyors, fordulékony, szkeptikus, de nem barátságtalan, röviden: belül nagyobb, mint kívül, ideális kísérője a városi embernek.

Mérete is kényelmesen kezelhető kutyává teszi, 8-14 kg a testsúlya. Marmagasságát nem határozza meg a standard, csupán azt írja elő, nagysága legyen arányban súlyával. A francia bulldogot viszonylag sok színben tenyésztik, foltos vagy egyszínű kölyköt is választhatunk, de mindenképpen megbízható tenyésztőtől vásároljunk.

Bár nem tartozik a könnyen tenyészthető fajták közé, szaporítók is foglalkoznak vele, hogy a rossz körülmények között tartott állatok utódaiból pénzre tegyenek szert. Ne támogassuk őket, sőt gondoljunk saját pénztárcánkra is: egy beteges kölyök állatorvosi kezeltetése csillagászati számlákat eredményezhet.



Az Angol emigránsból tősgyökeres francia c. cikket a Kutya.hu, a Kutya Szövetség havilap online kiadójának engedélyével tettem közzé.