Bulldogos életérzés

Újabban mérjük, hogy mikor mennyit sétálunk, eddig csak kíváncsiságból, de most meg is mutatom, hogy milyen egy esti kör. Kb. 800 méter, a színek a séta tempóját jelölik, jól látható, hogy Sunny hol szimatol hosszú percekig:) Az utolsó piros szakaszban tegnap találkoztunk egy 13 hónapos angol bulldoggal és már többször is megállapítottuk, hogy a bulldogok jobban kijönnek egymással, mint más fajtákkal. A westik túlvilági hangon nyüszítenek, a nagyobb kutyák nem foglalkoznak vele, de a bulldogok valahogy megértik egymást. Nagyon viccesek beállnak egymással szemben, összedugják az orrukot és röfögve szimatolják a másikat:) Ha otthagynánk őket éjszakára még reggel is ugyanabban a felállásban találnánk őket:) Ezért is és sok más miatt is bulldogosnak lenni egy külön életérzés, most valószínű csak az tudja miről beszélek, aki ezeket átéli. Nap mint nap szembesül az alváshoz felvett pózokkal, amire ilyen formán csakis a bulldogok képesek, aki ébredt már fel éjjel a már-már elviselhetetlen horkolásra, aki minden reggel felkelve jó kedvre derül a kutyája láttán, aki annak ellenére is a világ okosabb kutyájának tartja a bulldogját, hogy sokszor bizonyították már ennek ellenkezőjét (néha a saját bulldogja is:)), aki tudja, hogy olyan kitartó kutya viszont kevés van, mint a bulldog, akinek öröm a bulldogjával sétálni, mert a szembejövő idegenek arcára mosolyt tud csalni, aki tudja, hogy egy bulldog a legkevésbé sem lusta és aki mindent egybevetve néha úgy érzi, hogy nem is kutyával van dolga, hanem egy szavakkal leírhatatlan, megfogalmazhatatlan pici lénnyel - na ez a bulldogos életérzés.

Ez pedig már egy nagyobb, hétvégi kör, 5.6 km, ilyenek után készülnek azok a képek, amin Sunny kidől és fel sem kel estig:) A tempó itt nem mutat sokat, mert úgy lenne látványos, ha Sunny vinné a telót magával és az ő tempójáról adna infót, mert ő ilyenkor mint, akit kilőttek fut előre, vissza soha, inkább megvár minket:)