Amiről most írni fogok, arról nem gondoltam volna, hogy téma lesz belőle, azt hittem 1-2 nap és elmúlik, de nem így lett:)
Lassan két hete, hogy elköltöztünk és naponta 3-szor, 4-szer megyünk sétálni, egy gyors fejszámolás után rögtön ki is derül, hogy már legalább ötvenszer kiléptünk az ajtón, lesétálunk két emeletet, végig sétáltunk a belső udvaron, majd kimentünk az utcára és ugyanez visszafelé, csak éppen Sunny nem találja el soha a lépcsőházat, de hogy a házban az emeletet sem...:) Minden egyes alkalommal a mellettünk lévő lépcsőházba akar bejutni, majd miután onnan tovább könyörögjük, a lépcsőházunkban az első emeletre feljutva befordul az alattunk lévő lakáshoz, és van, hogy képtelenség rábírni arra, hogy felszökdeljen még egy emeletet. Lehet, hogy szívesebben lakna az első emeleten, mert kevesebbet kellene lépcsőzni és reménykedik benne, hogy egyszer majd igaza lesz és oda fogunk hazamenni:) De addig is amíg ő reménykedik, nekünk mindig fel kell csalogatni a második emeltre.
Ma reggel már észrevehető volt egy kis haladás, mert a szomszéd lépcsőház ajtajához nem rohant oda, csak megtorpant odanézett és ment tovább, szóval némi nemű fejlődés azért lassan-lassan tapasztalható:)
Ennek ellenére tartom magam ahhoz, hogy szerintem a francia bulldogok egyáltalán nem buták, Sunny-n is lehet látni, hogy meg akar tanulni dolgokat, meg akarja érteni azt, hogy mit várunk el tőle, csak kicsit szórakozott:) Ennyi:)
És lehet, hogy létezik jobb képességekkel megáldott kutya fajta, de így ülni és feküdni csak a francia bulldogok tudnak:)
 |
| Már alig bírja magát tartani |
 |
| Végül győz a fáradtság |
 |
| És alvás:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése