Most hétvégén költözünk a szép kis lakásunkba, végre... Egy költözés egyébként sem egyszerű, de ha társul hozzá egy 9 hónapos kiskutya, akkor igazán nagy feladat.
Kezdjük az elején, dobozolás, zsákolás, nincs is érdekesebb egy kiskutya számára mint a zsákok csörgése, zörgése és a dobozok szemügyrevétele. Utána törvényszerűen következik a beható megismerés, ami a dobozok sarkainak szétrágásában és a 110 l-es zsák megmászásában merül ki. A felfedezés olyan izgalmakat rejt egy kiskutyának, ami semmihez sem fogható.
És ha bizony a gazdi otthon van, akkor a kiskutyus nem szeret a gazditól távol, más helységben várakozni, legalábbis csendben és türelmesen biztosan nem. De valahogyan sikerült Sunny közreműködésével bedobozolni a dolgokat, mondjuk a dolgaink felét, kb. 3x annyi idő alatt, mint alap esetben.
Nos, most kicsit a jövőbe tekintek.
Minden be van dobozolva, zsákolva, indulhat a költözés.
Sok ember, ajtó nyitogatások, sőt legjobb ha az ajtót be sem zárjuk, hanem folyamatos a pakolás, de melyik kiskutya az, aki a nyitott ajtóban megáll. Igen, egy nagyon jól nevelt kutya ezt tenné, de nem 9 hónaposan... És anélkül is, hogy fel lennénk pakolva cuccokkal elég gyakran beleütközünk Sunnyba, kifejezetten jó érzéke van ahhoz, hogy láb alatt legyen... Nincs más választás, Sunny nem lehet ott, amikor költözünk, egyik lakásban sem...
Szóval mielőtt bárki is kutyát venne magához, javaslom nézzen körül a családban, barátai körében, hogy ilyen helyzetekben rábízhatja-e valakire majd a kutyát. Persze kezdetben mindenki azt mondja, hogy vigyáz rá bármikor:) Nagyon nehéz aztán rábízni valakire ilyen pici kutyát, mert az rendben van, hogy mi majdnem 24 órában a nyomában vagyunk (igen éjjelente is:)) de ezt senki mástól nem várhatjuk el.
Valószínű, hogy bennünk azért több félelem van a múltban történt dolgok miatt, ezt elismerem. Ezen nem tudok változtatni. Nekünk szerencsénk van, mert több barátunk is valóban szívesen vigyáz Sunnyra, de azért nem leszek nyugodt, amíg véget nem ér a herce-hurca, bár Sunny alapvetően nyugodt kis kutyus, de be tud pörögni, azért azt hiszem megfelelő emberek gondjaira bízzuk őt:)
Bár azzal, hogy beköltöztünk még szerintem nem dőlhetünk hátra. Mert Sunny-nak is fel kell fognia, hogy ez az új otthona, meg kell ismernie. Minden egyes négyzetmillimétert végig fog szimatolni, többször is. És attól tartok újra kell tanítani neki az otthon maradást. Mert valahogy nyaralás alatt sem ment ez a dolog. Mikor a szállodai szobában hagytuk nem volt el nyugodtan, attól tartok pár napig majd azt hiszi, hogy megint nyaralunk és rosszul fogja viselni, ha otthon hagyjuk. Aztán idővel biztos rájön, hogy ez az új kis helye és megszokja...Szóval ismét olyan mintha most hoznánk haza, meg kell tanulni újból, hogy hova szabad bemennie, felmennie, új helyen kapja majd a kaját is, új helyen fog aludni, meg kell ismernie egy teljesen új környéket, embereket és kutyusokat. Ezzel párhuzamosan természetesen nekünk is megváltozik az életünk, nekünk is fel kell fedeznünk a környéket, meg kell ismerni a szomszédokat, ki kell alakítani az otthonunkat, de nagyon boldog vagyok, hogy Sunny is részese lesz már ennek, most biztos sokszor nehéz lesz és bosszantó, de majd a jövőből visszatekintve szerintem sok mindenen fogunk nevetni, úgy legyen:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése