Folyamatosan fedezzük fel a környéket, nem is tudom mennyi időbe telne, ha nem lenne kiskutyánk. A nagy parkban már többször is jártunk.
Nagyon sok szép utcácska van erre felé, de forgalmasak, úgyhogy nem a legjobb kutyát sétáltatni, mert nem merem elengedni Sunnyt, így mindig olyan helyet keresünk, ahol kedvére futkározhat és taníthatjuk neki a visszahívást. Több-kevesebb sikerrel. Ugyanis nem vihetünk magunkkal jutalomfalatokat, mert ha egyszer észreveszi, hogy kivesszük a zsebünkből, akkor többé nem szakad le rólunk, ugrál a lábunk alatt megállás nélkül:) Pár utcányira van egy hatalmas még nagyjából üres terület (a telkek ki vannak már jelölve) kiépített közvilágítással és a telkek között utakkal. Felépült már jónéhány ház, de azért hatalmas helyen tud Sunny kedvére rohangálni és nyugodt szívvel engedjük el. Általában minden sarkon megvár minket, odáig azonban akkora sprintet levág,hogy minden erőmet összeszedve sem lennék képes utólérni. Csak rohan a rövid kis lábaival, hátrahjatott fülekkel, nagyon jó ezt látni, mert jól érzi magát és azt teheti, amit egy kutyusnak kell:) Aztán délután akkorákat alszik, nem nagyon volt ehhez hozzászokva, hosszú sétákra jártunk ugyan, de nem igazán tudtuk elengedni, sőt leginkább csak hétvégenként, ha elmentünk valamerre kirándulni. De a nagy hőség sem kedvezett nekünk, nyáron nappal csak rövid sétákra mentünk, én már akkor is ezt az időszakot vártam:)
 |
| Az új kedvenc, egy óriás plüss répa, sajnos már csak egy karral...:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése