Az ivartalanításról

Nem igazán vannak információm az ivartalanításról, de Sunny-nál is felmerült a kérdés, sőt nagyon is aktuális, bár lehet kicsit későn kezdtünk el foglalkozni a témával, de megmondom őszintén, abban bízom, hogy mire ezt a bejegyzést megírom, leszek annyi információ birtokában, hogy véleményt tudjak alkotni a témáról. Egyelőre a „szakirodalomra” és a nálam tapasztaltabb kutya tulajdonosok véleményére támaszkodom.

Megkérdeztem egy tenyésztőt is, hogy mit gondol az ivartalanításról milyen tapasztalatai vannak. Elmondta, hogy külföldiek sok kutyust már eleve ivartalanítva kérnek tőlük, egyrészt, ha valóban valóban nem tenyésztésre szánják a kutyákat, akkor vigyázni kell a nem kívánt szaporulttal, hogy ne legyen sok kóbor eb, másrészt pedig külföldön a műtétek is jóval drágábbak.

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a korai ivartalanítás ugyanúgy beépült a köztudatba, mint az első féreghajtások és védőoltások ajánlott időpontja.

Egyes írások szerint pedig a nem tenyésztésre szánt, kedvencként tartott kutyák ivartalanítása ma már Magyarországon is részét képezi a felelős kutyatartásnak. Mind állatorvosi, mind állatvédelmi szempontból számos megalapozott érv hozható fel a beavatkozás mellett.

Mind a nőivarú, mind pedig a hímivarú állatok ivartalanításának vonatkozásában a legoptimálisabb időpont az ivarérettség kialakulása előtti időszak. Így célszerű a műtétet 6-8 hónapos korban elvégeztetni, hogy az ivaréréssel összefüggésbe hozható viselkedésváltozások (kanok iránti agresszió, kóborlás) ne váljanak rossz szokássá.

Tévhit, hogy a szukáknak egyszer meg kell elleniük és elavult nézetnek számít az is, hogy egyszer tüzelniük kell az ivartalanítás előtt. Nincs bizonyíték arra, hogy a tüzeléssel és az elléssel járó rövidtávú hormonális változásoknak bármilyen hosszú távú hatásuk is lenne.

A fiatalkori ivartalanításnak a kutatások eredményei szerint nincs negatív hatása a kutya fejlődésére. A legtöbb feltételezett hátrány rendszerint nem hozható összefüggésbe az ivartalanítással. Leggyakrabban az elhízást, a lustaságot, az állat egyéniségének, játékosságának elvesztését említik, mint a műtét negatív következményeit. Ezek közül is az elhízás kerül leggyakrabban szóba. Az elhízás a túlzott tápanyagfelvétel következménye. Így az eleség mennyiségének csökkentésével, vagy összetételének megváltoztatásával előzhető meg, mind az ivartalanított, mind a nem ivartalanított kutyák esetén. Sőt kifejezetten ivartalanított kutyák számára kifejlesztett eledelt is lehet kapni.
Az ivartalanítás a kutya személyiségét, elevenségét, intelligenciáját sem változtatja meg. Olvasgattam fórumokat is, ahol gazdik mondják el saját tapasztalataikat és eddig még nem találtam ellenvéleményt, pedig ezt megelőzően azt gondoltam, nagyon sokan gondolják úgy, hogy az ivartalanítással „megcsonkítják” kedvencüket.

Egy másik hiedelem szerint az ivartalanított kutya lustává válik. Állítólag semmi sem bizonyítja azonban, hogy ettől függne, mennyire használja ki kedvencünk az általunk nyújtott kényelmes élet minden lustálkodási lehetőségét.

Az ivartalanításnak számos pozitív hatása ismert, például nagyban csökkenthető az idős kan kutyákban viszonylag gyakran kialakuló prosztata daganatok és prosztata megnagyobbodás kialakulásának esélye. Csökken a nemi hormon termeléssel összefüggő kórképek, például a végbéldaganatok kialakulásának valószínűsége.
A műtéttel a heredaganat kialakulása is megelőzhető. Megszűnik a szukák tüzelésével összefüggő kóborlás és az ebből adódó veszélyhelyzetek, kellemetlenségek. Csökken a kanokkal szembeni agresszió, illetve az ivartalanított kan kutyát rendszerint más kanok sem támadják meg, mivel nem érzik az ivari szagot, így nem tekintik riválisnak.

Egy nem ivartalanított kutya rendkívül sok odafigyelést igényel abban a tekintetben, hogy résen kell lenni, hiszen a kanok könnyen elszöknek egy-egy szuka után, és mindent megjelölnek. Ráadásul a nem ivartalanított kan kutyusok is hagyhatnak kölyköket maguk után. Erről pedig már kifejtettem a véleményemet a vásárlásról, tenyésztésről írt bejegyzésben.

Igazából ezen érvek alapján teljesen egyértelmű, hogy nem kellene, hogy fejtörést okozzon az ivartalanítás, mégsem rohannék most megműttetni Sunny-t, valahogy még mindig nagyon idegen ez a téma, egyértelmű, hogy a gazdiknak jó és kényelmes megoldás, de azért egy ilyen beavatkozás nem múlhat el nyom nélkül, a kutya lelkében szerintem okoz valamilyen változást, például nekem az is kérdéses, hogy ha egy ivartalanított kutyust viszünk nem ivartalanított kutyák közé, akkor ott hogyan fog viselkedni, hogyan fognak rá tekinteni... Az ilyen szituációk nagyon fontosak egy kutyának. Nekünk fontos, hogy Sunny is jól érezze magát, hogy kiegyensúlyozott és egészséges legyen, így egyelőre lekerült a napirendről ez a kérdés.