Túra

Normafa

A vasárnapi enyhe időjárás lehetővé tette, hogy megcáfoljunk egy tényt a francia bulldogokkal kapcsolatban. A cáfolat pedig: a francia bulldog tud és szeret is túrázni, legalábbis Sunny:)

Hétköznap is szeretünk elmenni valamilyen parkba és ott sétálni és játszani, de sokszor időhiány miatt ezt nem tudjuk megtenni, de a hétvége nagyon jó mindenféle kiránduláshoz, természetjáráshoz. És ez alatt nem a Városligetet, a Margit-szigetet értem, hanem azt ami tényleg természet, ami, ha Budapestet és környékét nézzük, akkor valahol a Pilisben kezdődik, nem a budai kerületek fás dombocskáin... Nekem a Normafa határesetet képez, mert hiába a fák, mégsem tudok annyira az "erdő" mélyére menni, hogy ne hallanám az úton közlekedő autók zúgását, és a város zaját. Mivel tegnap nem volt egyértelmű az időjárás ezért nem is terveztünk távolabbi kirándulást, csak a Normafáig mentünk és nagyon szívesen vittük Sunnyt, mert kellemes volt az idő számára is.

A túrázás bulldog bajnoka

Túra után fáradtan

A parkolótól elindultunk lefelé, de már annyira bementünk a rengetegbe, hogy már ösvények sem voltak kitaposva és hatalmas partokat másztunk így meg, aggódtam Sunny miatt, hogy hogy fog megbírkózni a partokkal, mert volt, hogy én majdnem visszacsúsztam, de ő annyira kitartó és erős, hogy minden lihegés nélkül megküzdött a legnagyobb akadályokkal is, ki merem jelenteni, hogy túráztunk és nem sétáltunk, túra volt ez a javából, egy órán keresztül csak lejtőket és emelkedőket másztunk  a fák között:) Sunny is szabadon ugrándozhatott, mert senkivel nem találkoztunk lent, mindig előrment aztán kb. egyforma távolságból mindig megvárt minket, vagy ha szóltunk neki, akkor is megállt, - megállt, hátrafordította a fejét és kérdően nézett ránk, hogy miért nem tartjuk a tempót:) - kivéve, amikor kiszagolt egy leveleket alatt megbúvó makkot...:)

Mr Sunny Weather utazó doboza

Úgy látszik ez a hétvége a cáfolatokról szólt, ugyanis Sunny lehet, hogy kezdi megszeretni az autózást.

Egy ideje a személyreszabott "Mr. Sunny Weather" feliratú dobozában utazik és nagyon bejön neki. Mostmár nem hátrál, ha autó felé közelítünk, sőt a dobozába is önként vonul be, nem kell belerakni, még ki is kéri magának, hiszen van neki 4 jó lába, nehogy már emelgessük. Mindig ki kell rakni a dobozt a kocsi mellé és belesétál, de ehhez hozzátartozik, hogy a dobozban mindig várja egy kis kocka kutyacsoki, így azért mégis csak hívogatóbb az a nagy doboz:) A hátsó ülésre, középre helyezzük, így lát minket is, de oldalra is tud nézelődni. Bár leginkább csak előre néz és legtöbbször állva utazik, általában hazafelé szokott már lefeküdni és eddig még nem hányt, pedig vittük már kaja után is. Az orra szokott folyni, de az akkor is, ha nem megy a klíma, ez legyen a legnagyobb probléma:) Ha hosszabb útra megyünk, akkor a vége felé már szokott kicsit elégedetlenkedni, morog meg nyöszörög de egy-két szép szó és bírja még:) Ha ez nem segít, akkor valami finom falat által termelődik még benne pár perc türelem:)

És még néhány kép:

Amikor a kutya és gazdája is kifáradt:)

 

Fontos: Azért azt javaslom a bulldog gazdiknak, hogy csak óvatosan mielőtt nekivágnak a hegyeknek, ismerni kell a kutyust, hogy mennyit bír és figyelni a körülményekre, tényleg csak kimondottan hűvösben induljunk el és mindig tudjunk vizet biztosítani a kutya számára, azt is figyeljük, hogy viselkedik a kutya, észre lehet venni, ha már fárad és akkor inkább forduljunk vissza, vagy tartsunk egy hosszabb pihenőt. Ezeket csak azok kedvéért jegyzem meg, akik még nem ismerik a blogom hangvételét és a poszt olvasása után úgy döntenének, hogy a kutyusukkal együtt vágnak neki a K2 meghódításának!