Állófogadás

Az állófogadás igen kedvelt, sok szempontból előnyös vendéglátásmód. A sok előny közül számunkra leginkább "a vendégek szabadon mozoghatnak az étkezés során" tűnik az egyetlen előnynek. Azért majdnem minden este az ember a saját otthonában nem szívesen fogyasztja el állva a vacsoráját. De egy kivétel azért adódik, ha kölyökkutyánk van. Nem igazán szeretek asztalnál enni, leginkább ülve a kanapén és közben tévézni:) Vagy fekve, vagy bárhogy csak asztal ne legyen:) (remélem anyukám ezt a bejegyzést most nem olvassa, bár ismer már...:) Nos, mióta Sunny is a családunk tagja azóta kicsit megváltoztak az étkezési szokásaink:) Ha ülök a kanapén ő felugrál, illetve a két első mancsát a térdemre teszi és nézi a tányéromat, tálcámat és kidülledt szemmekkel szimatol, hát így nem kényelmes enni, ezért úgy döntöttünk - mert azért van nekünk asztalunk 4 székkel -, hogy az étkezőben eszünk, Sunnyt pedig onnan kizárjuk és majd eljátszogat. Naiv feltetélezés volt ez részünkről, ugyanis, az ajtó előtt ül, teljesen hozzányomja az orrát szimatol és sír, ez a módszer sem működik. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy, aki azt gondolja, hogy a bejegyzés végén megmondom a megoldást, az csalódni fog, mert jelenleg nincs megoldás... :) Van egy idézet: „Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni.” Ez történik velem folyamatosan, ha nagyon sirdogált, akkor befejeztem az evést és kimentem hozzá, mondtam Gábornak, hogy majd felváltva eszünk:) Most eljutottunk odáig, hogy leteszem a kajámat valami magasabb helyre és onnan falatozgatok és közben rendre utasítom Sunnyt:) Hiába van tele a pocakja, ő akkor is kérne még a mi kajánkból is. Sőt volt olyan, hogy elaludt, na mondom akkor befejezem a vacsorát, de álmában is megérezte az illatot és már ott is volt a lábamnál:) Pedig muszáj megtanulnia, hogy nem kéreget tőlünk és nem ugrál fel, ehhez kell a mi kitartásunk is, csak néha már olyan fáradtak vagyunk, hogy inkább magunknak okozunk kellemetlenséget, semhogy Sunnyt "ültetgessük" "nem szabad"-ozva állandóan:) Hétvégén sütöttem-főztem, Sunny legtöbbször a konyhában van velem ilyenkor (nem is értem miért, mikor kicsit sem kaja-centrikus?:)) de most ahogy terjengtek a jobbnál jobb illatok a lakásban ő megint rázendített és szimatolva nyöszörgött:) Nagyon aranyos volt, de meg kell tanulnia, hogy a mi kajánkból nem ehet, és, hogy a sajátját mindig időben, megfelelő mennyiségben, hiánytalanul megkapja, de lehet, hogy nekünk is, mint "a  legtöbb kutyatulajdonosnak hosszas tanulás árán sikerül elérnie, hogy engedelmeskedjen a kutyájának."