Szívélyes kötelék II.

Nem szeretem a hosszabbnál-hosszabb "száraz" bejegyzéseket, ezért ezt az egyébként is kimeríthetetlen témát két részre osztottam, így könnyebben emészthető:)

Vészjelzések, vélt veszélyek észlelése

Biztosan mindenki látott, vagy hallott már olyan esetet, hogy ha csengetnek vagy kopognak, akkor a kutya rögtön ott terem az ajtóban és toporzékolni kezd. Ennek az oka is a falkaságra vezethető vissza. Ha egy kutya önmagát a falka vezérének tekinti akkor természetesnek veszi, hogy a falka lakhelyét neki kell megvédeni. Ilyen helyzetekben a kutya a vélt veszélyes elhárítása érdekében lép akcióba. A gazdi feladata, hogy ilyen esetben megköszöni a kutyának, hogy jelzett, azaz a gazdi, mint jó vezér nyugtázza a hűséges falkatag viselkedését. A kutya felfedezte a veszélyt, ezt jelezte a vezérnek, aki majd meghozza a döntést. A kutya miután a felelősséget átadta a döntéshozónak, nyugodtan megvárja, hogy a gazda beenegedi-e a látogatót vagy sem.

Az irányítás alapjai

Mielőtt kilépünk kutyánkkal a külvilágba, meg kell tanulnunk, hogyan irányíthajuk kutyánkat. Az alapvető irányítási követlmények a behívás (ld.: előző bejegyzés), a gazda mellett haladás, az ültetés és a helyben maradás.

El kell érnünk, hogy a kutyánk megértse, hogy számára a legmegfelelőbb hely mindenkor a gazda oldalán található. A séta alapelve, hogy mindig a gazda irányít. A kutya viselkedésére csak az van hatással, ha elméjében megváltoztatjuk a rangsorról alkotott elképzeléseket. Hívjuk magunkhoz a kutyát majd egy falat kíséretében csatoljuk rá a pórázt. Ha a kutya elfogadja a pórázt, az azt jelenti, hogy mélyen hisz a gazda vezéri szerepében. Ha fent van a póráz akkor hívjuk magunk mellé a kutyánkat, majd indulhatunk. Ha a kutyánk húzni kezd rögtön álljunk meg. Alapvető, hogy a kutyának nem szabad elől csörtetnie, mindig a gazda mellett van a helye. Nagyon fontos, hogy mindig mi lépjünk ki először az ajtón, ezzel is azt közvetítjük, hogy mi vagyunk a vezérek. Mi hazaérkezéskor is figyelünk arra, hogy mi lépjünk be először és aztán jöhet Sunny. Eleinte vissza kellett tartani, de mostmár mindig megvárja, hogy bemenjünk:)

A kutyasétáltatás az egyik legkellemesebb időtöltés. Amikor szabadon engedjük a kutyánkat, játszunk vele, akkor láthatjuk igazán a képességeit.

Én nagyon szeretek olyan helyekre menni, ahol nincsenek sokan, nagy zöld terület van, mert ott mindig elengedjük Sunnyt és futkározhat, játszhat.

Séta közben gyakran előre szokott menni, főleg, amikor talál valami nagyobb botot, gyorsan felkapja, kihúzza magát, a fejét a magasba emeli, a füleit hátrahajtja és ő a legbüszkébb kiskutya, amiért ekkora fogása volt:) Sokszor mikor előrement a nem tetszésünket fejeztük ki, mostmár ha nagyon előre menne, akkor hátrafordítja fejét, mintha azt kérdezné, hol vagyunk már, miért maradunk le ennyire:) És megvár minket, bár lehet ez is azt jelzi, hogy ő a vezér és őt kövesssük, de állandóan nem lehet visszahúzni, kíváncsi és fel akar fedezni új dolgokat, én úgy vélem, amíg hátranéz és megvár minket, ha szólunk neki, addig nincs semmi gond.

Az ezerarcú természet

Sunny mellett rengeteg új dolgot lehet tanulni és nem csak a kutyákról és magunkról, hanem bizony a természetről. Nekem fogalmam sem volt, hogy milyen fák virágoznak ebben az időszakban, hogy milyen fának milyen termése van, hogy az a termés bizony egyszer le is hullik és akkor lehet bogyós, lehet száraz levél, lehet piros, zöld vagy barna vagy éppen bordó. A természet nagyon sokszínű:) Mikor végre eltakarítják a piros bogyókat a járdáról, akkor lehullanak a zöld bogyók, ha már zöld bogyótól is mentes az út, akkor fogják magukat a barna levelkék és lehullanak, mert miért ne. És Sunny ezeket miért is ne szedné fel és próbálná megenni... Reménytelen várakozás ez, rájöttem, úgyis mindig lesz valami, ami éppen érik vagy virágzik, bele kell törődnöm, hogy hajolgatva kell közlekednem egy jó darabig... :)