Kik vagyunk?

Sunny francia bulldog, 2011. január 24-én született a Tatavárudvari kennelben. Hozzánk pedig április 28-án került, miután megkapta midhárom oltását és a chipet.

Ez alatt a több mint két hét alatt rengeteg minden történt és változott, amit igyekszem pótolni, de akkor kezdjük az elején.

A francia bulldog nem egy egyszerű fajta, szeret sétálni, de nem kimondottan szaladgálós kedvű. Mindezek ellenére igen játékos. Keveset ugat. Testarányai miatt sajnos a problémás fajták közé tartozik, nagy feje, keskeny medencéje miatt a természetes születések ritkák, sok kutya nehéz légzésben, horkolásban szenved, és érzékeny a melegre. Jól tartható városban, különösen alkalmas idősebb emberek társának. A szemét és az orr-redőit tisztán kell tartani, szőrét könnyű ápolni.

A francia bulldogok színei:

Csíkos: fekete és vöröses vagy aranyszínű szőrszálak keveredése

Foltos: fehér alapon sötét foltokkal

Bézs: egyenletesen bézs, fekete maszkkal

A fajtáról számos ismertést találhattok a neten, ezért én nem is írnék többet, inkább a tapasztalatinkat szeretném megosztani, melyek remélem nem csak francia bulldogosoknak lesznek hasznukra, hanem mindenkinek, aki kölyökkutyát nevelget.

Sunny 9 testvérével együtt született Tatán. Először 3 hónapos kora előtt láttuk. Érdekes volt, hogy szinte ő választott minket, a többi kiskutyus is foglalkozott velünk, de Sunny végig mellettünk volt, nyalogatott és nem harapdált minket, mint a többiek:) Ő tűnt a legnyugodtabbnak. (akkor - erről majd később bővebben:)) Ekkor még nem hoztuk el, mert még oltásra várt. De Tatáról elindulva már tudtuk, hogy ő lesz az, ezt meg lehet érezni... Kicsit több mint két hetet kellett várnunk rá, hogy elhozhassuk, de már az idő alatt is készültünk lélekben, mert tudtuk, hogy meg fog változni az életünk, a napi rutin és a szokásaink.

Szerintem a kutyus hazahozatala legjobb, ha hétvégére esik, vagy a hét második felére, ha megoldható a szabadság, mert egy 3 hónapos kiskutyát nem tanácsos rögtön magára hagyni, hiszen hatalmas stressz éri, mikor szétválasztják a "családjától". Fontos, hogy ahonnan vesszük a kiskutyát, kérjünk egy kis anyagot, amin a kiskutya érezheti a már ismert szagokat, mert ez megnyugtatja.

Két hét alatt is egész sokat nőtt Sunny, de azért az ölemben utazott Budapestre. Egyfolytában nézelődött, főleg a kamionok keltették fel az érdeklődését, szépen ült egy helyben. A kutyusokat folyamatosan kell utazás szoktatni, mert vannak, akik nem viselik jól és hánynak. Sunny csak korán reggel kapott aznap enni, hogy ezzel is elkerüljük az esetleges hányást. Nem is volt gon egész úton.

Megérkeztünk, itthon már várta kis helye, a játékok, kicsit körbeszaglászott aztán adtunk neki enni, mert már nagyon éhes volt. Szerencsénk volt, mert nem volt gond az evéssel, de szerintem ez a kép alapján is látható:) Rögtön evett, ivott semmi problémánk nem volt, hamar megtalálta a helyét. Napközben játszottunk és elmentünk sétálni is, hál' istennek a nyakörvet rátettük és nem akart rögtön megszabadulni tőle, azóta is teljesen jól elvan vele. A póráz már nehezebb sztori volt, azt rögtön elkezdte rágni:) De sikerült elindulnunk, felfedeztük a környéket.

Még ma is sokszor lassan haladunk, mert az emberek, gyerekek meg-megállítanak minket, hogy megsimogassák, megnézzék, mert hogy még nem is láttak ilyen szép kutyust. Bár mostmár vannak állandó rajongóink, akiket már ismerünk és mindig váltunk egy-két szót.

Ha már a sétánál tartunk, akkor el kell mondanom, hogy nem megy mindig simán. Sok kutyákról szóló írásban olvasható, hogy a szobatisztaságra való tanításkor evés, alvás és játék után mindig vigyük ki a kutyusokat. Na mármost, evés után nem tanácsos kivinni és egyáltalán mozgatni a bulldogokat, mert könnyen bélcsavarodást kaphatnak, ami végzetes következményekkel járhat, így nálunk evés után nyugi van, nincs rohangálás, ugrálás, nagy játék. Alvás után kivinni és sétálni? Hát Sunny-t erre még nem sikerült rávenni, kivisszük, nagyon nehezen hajlandó lejönni a lépcsőn, elvégzi a dolgát és ennyi, indulna visszafelé, ha hagynánk, de nem hagyjuk, így fogja magát és leül, nem hajlandó megmozdulni és értetlenül néz ránk, hogy mit várunk tőle, hiszen még csak nemrég kelt fel álmából. Nem is lenne baj, csak igazán az lenne jó neki, ha a sétától, kalandtól, új élményektől fáradna el. Nem lehet vele mit tenni, lehet szépen kérni és csúnyán, de egyik sem hatásos, úgyhogy már nem is erőltetjük, a lényeg, hogy kint elvégezte, amit kellett:) Több mint két hete lakik velünk és azóta egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor végezte a dolgát bent. Szerencsére a tenyésztőnél is egész nap kint voltak az udvaron, így ő már megszokta, hogy az a jó, ha a fűben intézi...:)

Olvastunk sokat arról, hogy telik az első éjszaka. A folyóson helyzetük el a kis "helyét" és gondoltuk majd ott is fog aludni. Én nagyon az ellen voltam, hogy a hálószobában aludjon. De valami olyan hangon kezdett nyöszörögni és sírni, ami elviselhetetlen volt, 2 éjszakán keresztül hallgattuk, már a füldugót is kipróbáltuk, de mikor másodjára is úgy ébredtünk, hogy szinte semmit nem aludtunk, akkor eldöntöttük, hogy ez így nem mehet tovább.

Így az "ágyát" a miénk mellé helyzetük, onnantól kezdve egész éjszaka csend és alvás van.

A nap ott kezdődik, hogy Sunny 5-kor, legkésőbb negyed 6-kor kel. Mi eddig 7 körül ébredtünk...

Ébredés után nyomás kifelé, mert ő éjjel sosem pisil be vagy ilyesmi, simán minden gond nélkül kibír 7 órát. Én ettől tartottam leginkább, hogy amíg ilyen kicsi addig nem fogja éjjel kibírni, de (lekopogom) eddig minden simán megy. Bár kellett vagy 4-5 éjszaka mire egy kiskutya számára unalmassá tettem a szobát, mert vagy a vasalóállvány lábát kezdte el rágni, vagy talált valamit valahol. Most olyan rend van a lakásban, mint még soha, mindig mindent összepakolunk, mert nem akarjuk, hogy Sunny kárt tegyen benne, vagy épp fordítva. Az ágyunk alá simán be tud mászni és ezt nem is hagyta ki egyetlen alkalommal sem. Szerencsére találtam hatalmas ülőpárnákat, ami pont kitölti a föld és az égy közti rést, az ágy egész hosszában végigpakoltuk, így már sehol nem tud bemászni, csak alszik az ágy mellett:) Hát így indul egy hétköznap, mondjuk 6-7 óra alvás után, ha szerencsénk van. Fél éves koráig naponta háromszor kell ennie a kiskutyának, reggel, délben és este, de szerintem Sunny nem utasítaná el a tízórait és az uzsonnát sem. Szerencsére Gábor közel dolgozik, így a délben hazaszalad, kiviszi egy kis sétára Sunnyt és odaadja az ebédjét:) Én korábban végzek így a déltuáni séta az enyém, aztán este van még egy 3/4 órás, órás sétánk közösen.

A hétvége viszont már nem ilyen egyszerű, mert a kutyákat legkevésbé az érdekli, hogy hétvége van... Ébredés 5 után, séta, evés, játék, majd pár óra múlva kidőlünk, amíg Sunny alszik, addig alszunk mi is, mert ez a két heti alig alvás nem tesz jót:) Ha Sunny ébred, ébredünk mi is:)

Én a délelőtti alvásomat a blog írásnak szenteltem, a többiek mélyen alszanak:)