Adj egy pacsit!

Sunny gyakorlatilag két nap alatt megtanult pacsit adni:) A falatkákkal könnyű elérni a kívánt hatást.

A kép a bizonyíték:) Az a lényeg, hogy falatkával a kezemben odahívom, mondom neki, hogy üljön le és kérem a pacsit, majd adom a falatot. Kezdteben mindig lökdösni kellett az első lábát, hogy emelje fel, de mostmár tudja mit kell csinálnia, hogy övé lehessen a finomság. Csak az a baj, hogy akárhányszor hívom mostmár gyakorlailg 3 lábon jön és várja a jutalmat. Sőt, a vacsiját is 3 lábon ülve várta. Ami még vicces, hogy ültem a földön a kezem pedig fel volt téve kanapéra és lógott lefelé, erre Sunny odajön, leül a logó kezem elé és a lábamra tette a pacsizós mancsát és várt... De szerintem, amilyen gyorsan megtanulta, hogy pacsit kell adnia,olyan gyorsan meg fogja tanulni azt is, hogy csak akkor adjon pacsit, ha mondom neki:)

Tegnap megint a Havashalom parkban sétáltunk. De nem volt egyszerű eljutni. Szomorúan állapítottam meg, hogy Sunny nem szereti a kisautómat. Akkora ívben kerüli ki, hogy már komolyan rosszul esik:)
Ha autót lát, aminek esetleg valamelyik ajtaja nyitva van, vagy éppen nyílik, akkor elkezd hátrálni, majd megáll. Sőt hazafelé, mikor már teljesen fáradt volt képes volt átmenni az út másik oldalára, amikor meglátta, hogy megyünk az autó felé.
Nem tudom mi váltja ki ezt belőle, mert semmi baj nem érte még utazás közben, sőt tök jó dolga van, mert mindig odafigyelünk, hogy megfelelő hőmérséklet legyen az autóban.

Megint szaladgált egy jót a parkban, el is engedtük, ahogy szoktuk, amíg meg nem jelent egy 4 tagú labdázós család. (kicsit látszódnak a háttérben). Sunny persze rögtön kiszúrta a labdát (mert neki nem jó az a játék, ami nekünk van, neki másé sokkal izgalmasabb:)) és odarohant, a kép ezután készült, mikor már újból felcsatoltuk a pórázt, hát mégse riogasson kis gyereket azzal a hatalmas méretével. A kisgyerekeket egyébként nem értem, sokszor van olyan, hogy szólnak Sunnynak meg odacsalogatják aztán meglepődnek, ha megnyalogatja őket, meg ugrándozik örömében, egy kiskutya ilyen, én nem várom el a gyereketől, hogy felmérjék azt, hogy ez most egy kiskutya és ő még ugrándozik meg nyalogat, mert 4 hónap alatt nem tudja megtanulni, hogy mikor mi az elvárt magatartás, ez szerintem a szülők feladata lenne. Mert vannak tök normális szülők, akik mielőtt odahoznák a gyereküket megkérdezik, hogy meg lehet-e simagotni, én ekkor elmondom, hogy meg lehet persze, csak még kölyökkutya, úgyhogy óvatosan.

Tegnap találkoztam egy 5 év körüli kisfiúval, akinek az anyukája szintén feltette az előbb leírt kérdést, neki is elmondtam, hogy nyalogat, meg ugrándozik, meg harapdál is néha, erre mutatja a kisfiú a karját, ahol egy jó kicsi, de mély harapás nyom volt, majd mondta, hogy Dávid is harapdál. (egészen pontosan így hangzott: "Dávid is hajapdál!") Már akkor gondoltam, hogy Dávid azért nem egy gyakori kutyanév, de ki tudja... :) És mint kiderült, Dávid valóban nem kutya, hanem a kisöccse volt a srácnak, aki még olyan mint Sunny, nem tudja, hogy nem szabad harapdálni. A kisfiú azért megsimogatta majd nyugtázta, hogy: "Majd megtanulja, hogy nem szabad hajapdálni."

De én láttam a szemében, hogy ő most itt nem épp Sunnyra gondolt:)